Igen, kissé meghosszabbítottam a téli szünetet: elkaptam ugyanis valami vírust. De nem vészes, éppen gyógyulok ki belőle. Vigasztalódom azzal, hogy ha már ki kellett hagynom a jó kis karácsonyi osztálybigyót, legalább kihagyom az utólsó iskolanapokat is. Van mit csinálnom. Még jónéhány karácsonyi ajándék nincs kész, pedig már októberben elkezdtem mindent aprólékosan eltervezni.
És még egy dilemma: pár barátnőmmel még régebben elhatároztuk, hogy elmegyünk korcsolyázni a szünetben, a karácsony utáni első csütörtökön. Addigra biztos felgyógyulok, szóval nem is ez a probléma, csak az, hogy egy másik osztálytársam meg küldött egy üzenetet, amiben az egész osztályt arra kéri, hogy ha tud, menjen ki holnap a városligeti műjégre. Nem tudom, elmehetek-e, és hogy ezután kell-e még egyszer elmenni ugyanoda hat nap múlva, és hát szorít az idő.
Újabban rákaptam az indiánregényekre. Korábban csak Mayból olvastam néhányat, Winnetou-t és társait. De pár napja szülői tanácsra elkezdtem Az utolsó mohikánt Coopertől, és most a Nagy indiánkönyv felénél tartok. :-) Cooper valóban sokkal leíróbban, részletesebben és élvezetesebben ír, mint Karl May, akinek a regényei bár gyorsabb cselekményűek, és kisebb gyerekeket kétségkívül jobban érdekelnek, de másodjára olvasva őket az ember már észreveszi, hogy alig magyaráz meg, mutat be valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése