A két ünnep között

A szünet a vége felé közeledik. Ez egy kicsit szomorú - olyan szívesen pihennék még! Jelenleg a napjaim nagy százalékban olvasással és alvással telnek. Kibírnám még ugyanezt egy-két hétig...
Most, a két ünnep között kezdek el aggódni, hogy mi lesz, ha visszatértem az iskolába. Úgy értem, tavaly rontottam a szünet után. Idén nem fogok. Szóval ezért kár, hogy vége a szünetnek, hogy el kell kezdeni ilyen dolgokon töprengeni... Egyáltalán nem érzem aktívnak magam.
Amikor elbúcsúztam a többiektől az utolsó tanítási napon, azt mondtam, hogy a szünet kezdetét egy jó hosszú bejegyzéssel ünneplem meg. Erre azóta sem került sor. A pihenés olyan fárasztó és időigényes dolog, hogy eddig szinte alig mentem fel az internetre...

Lóhalálában

Két nap maradt az osztálykarácsonyig, négy a szünetig. Ez a hét meglehetősen mozgalmasnak ígérkezik. Utána már csak egy hét, és itt a tényleges karácsony. Kicsit úgy érzem magam, mintha egy óriási óraműben ülnék, ami elképesztő sebességgel tiktakkol.:)

Közeledik a karácsony!

Igazság szerint mi az osztályban már meglehetősen régóta várjuk. Pontosan november eleje óta... És tervezgetjük, hogy ki mit ad és kap ajándékba, és osztálykarácsonyt szervezünk, és neveket húzunk... És amúgy általában is ránk fér a szünet.
Megváltoztattam a stílust. Kicsit fájt a szívem a régi után - elvégre olyan jó hangulatot kölcsönzött ennek a blognak az utóbbi egy évben -, de elhatároztam, hogy egy kicsit többet fogok írni, és ehhez valamit meg kellett változtatnom. Talán később majd visszaállítom.
Azt is elhatároztam, hogy ha már ennyit beszéltem a rajzaimról, megmutatok párat. Le is fotóztam a legjobbakat, de még nem sikerült feltelepíteni őket a gépre. A következő bejegyzésbe megpróbálom őket beszúrni.

Friday

Nem megy ez a blogírás újabban. Nem mintha bármivel is unalmasabb lenne az életem, mint eddig, de valahányszor nekiállok, hogy összehozzak valamit, mindig visszatérek az iskolakezdéshez. Nem tudom, miért ragadtam le a két és fél hónappal ezelőttieknél...
Ma suli után Nadival és Szemivel a WestEndben voltunk. Megnéztünk egy csomó ruhaboltot és bevásároltunk a kreatívban. Jó volt.:)
Rájöttem, hogy az utóbbi három bejegyzésben az iskolakezdésen kívül kedvelt témám volt még a rajz. De mindig épp csak megemlítem, talán azért, mert mindig, amikor beszélek róla - és ez bizony gyakran van -, rossz érzésem van amiatt, hogy esetleg mégsem vagyok jó benne. Hogy megnyugtassam magam, ilyenkor nekiállok egy szekrénynek (mármint lerajzolni), és elkeseredve állapítom meg, hogy még mindig nem tudok egyenes vonalat rajzolni. (Lehet, hogy hülyén hangzik, de néha tényleg nem megy! Bosszantó dolog, amikor a csendéleted azon áll vagy bukik, hogy a hokedli négy lába négyfelé áll. Csak gyakorlás kérdése ugyan, de mégis ki a fene akarja a fél életét azzal tölteni, hogy vonalakat húzogat?!) Lehet, hogy később majd felteszem pár rajzomat ide. Esetleg ha a könyv alapján - merthogy van egy könyvem is, amiből rajzolni tanulok, talán már mondtam - eljutok az emberábrázolásig, benevezek Illustration Friday-ra, ami egy internetes rajzverseny. Minden pénteken megadnak egy új kifejezést, aminek a témájában egy héten át nevezni lehet, és minden alkalommal kiválasztják a hét rajzát.

Pech

Ma tudtam meg, hogy fél éves munkám gyümölcsét hamarosan letörlik az internetről.
A dolog úgy van, hogy tavaly rámjött a honlapszerkeszthetnék. Ennek eredményeképp megszületett saját személyes oldalam, és ezenkívül egy osztályhonlap, amit elvállaltam. Most ez tűnik elveszni valahol egy adatbázis kitörölt felében (itt járunk informatikából), ugyanis túl üresnek és kevéssé látogatottnak találtatott, így most kénytelen voltam kimenteni a süllyedő hajóról mindent, amit fontosnak találtam. És létrehozni egy új osztályhonlapot.
Nem mondom, hogy utánozhatatlan oldal volt, amit meg kéne siratni, de hát - bármilyen üres is volt - elbigyózgattam vele. Mégis honnan gondolhattam volna, hogy időre megy? (Ha rajtam múlik, a huszadik érettségi találkozónkon is csak annyi lesz azon az oldalon, hogy "ez itt a 7.d osztályhonlapja".)
Egyébként az utóbbi hónapban másodszor csalódom az internetben. Nemrég feltörték a jelszavamat YouTube-on, úgyhogy kénytelen voltam törölni az egész felhasználót. Pech.

Visszatérés

Kedves Mindenki!
Elég régóta nem írtam blogot. Furcsa, hogy nyár elején mindig azt hiszed, az elkövetkezendő két és fél hónapban más dolgod se lesz, mint ilyesmiket csinálni. És ebben csak félig tévedsz. Merthogy tényleg nem lesz más dolgod, vagy ha igen, azért mégis kevesebb, mint iskolaidőben. Ennek ellenére mégsem írsz majd blogot. Hogy ez miért van így, fogalmam sincs, mindenesetre amint visszatért az iskola, vele együtt írói hajlamaim is, tehát ismét itt vagyok.
Nem tudom, mondtam-e már: rajzolok. Emlékszem, a legelső bejegyzéseimben leírtam minden hobbimat, majd rá egy pár héttel felfedeztem, mennyire szeretek üvegmatricákat készíteni... "Lassan kilométeres lesz a felsorolás." Azt hiszem, ilyesmit írtam. Vissza lehet keresni, még megvan.

Nyolcadikos vagyok!

Szeptember hatodika van, vagyis az első iskolahét utáni szombat. Megmondom őszintén, én már tényleg vártam a tanítást. Lehet, hogy őrültségnek hangzik, de igaz! Nyár végén mindig várom egy kicsit a sulit, de soha nem ennyire. Most valahogy hiányoztak a többiek, még a tanítás is hiányzott, meg hogy állandóan izgulni kell a feleltetések meg a dolgozatok miatt. Hiányoztak a folyamatosan rohanó események, még az is, hogy nincs egy szabad perce az embernek. Tudom, hogy amint elkezdődik a komoly hajtás, megbánom még elhamarkodott szavaimat, de ahogy azt már Petőfi is mondta, az ember soha nem annak örül, ami van, hanem vagy várja a jövőt, vagy siratja a múltat.
Ebben az évben amúgy is annyi tervem és elvárásom van! A suli mellett szeretnék gitárórákra járni, rajzolni tanulni otthon, történeteket írni, és még sorolhatnám! Szurkoljatok, hogy mindez sikerüljön!:)

Mamma mia!

Hazatértem Inokáról! (Részletes leírás a saját tollamból: lásd itt, és itt pedig elolvashatod Nadi véleményét...) Tegnapelőtt értem haza, és itthon fogadott az a könyv, amit már rég kinéztem: a Narnia titkai A-tól Z-ig, ami a Narnia Krónikái c. könyvsorozatról szól! Tegnap pedig elmentünk írószerboltba, és bevásároltunk az iskolakezdésre. Az egész iskolaévben ez a kedvenc részem, amikor a következő év vidámabbnak és szebbnek tűnik, mint az előző volt, és amikor elképzeled, hogy mekkora örömmel fogod használni az új füzeteidet...
Ma az anyukámmal, az öcsémmel, a nénikémmel és az unokatesóimmal moziban voltunk, megnéztük a Mamma mia!-t. Az ismerőseim közül sokan látták már, és nekem is nagyon tetszett. Fura, egyre inkább azt veszem észre, hogy a musical miatt kitör az ABBA-őrület. Hát, én már ezelőtt is tapasztaltam magamon efféle tüneteket...

Kirándulás

Voltunk kétnapos családi kiránduláson! Autóval mentünk (útközben leelőztünk egy két lóerős csodajárgányt, a két lóerő ráérősen poroszkált az országúton), Esztergom volt az első állomás. Voltunk az Aquaszigeten - ahol is szaunáztunk, úszkáltunk, hullámzottunk és meghallgattuk DJ Papagájt, de csúszdázni nem mertem -, körbenéztünk a városban (miközben éttermet kerestünk/találtunk), és egy panzióban éjszakáztunk. Aztán másnap a bazilika megtekintése, felmentünk kétszáz emelet magosba (417 lépcsőfok, kőkemény csigalépcsőn, miközben a hátad mögött száguldozik valami izgága banda, szemből meg hirtelen mindenki le akar jönni, te meg kénytelen vagy állandó jelleggel beülni valamilyen ablakbeugróba, hogy elférjetek). Visegrádon várat nézünk. És boboztunk is! Nyári bob, természetesen. Nagyon, de NAGYON jó volt!! :)

Granada románca

Kolombusz Kristóf Rockopera: Granada románca

Lóra száll a spanyol király, lovon indul Granadába,
Szikra pattan lova léptén, glóriás a koronája.
Fölsóhajt az olajliget, napfény süt a narancsfákra,
Indul már a spanyol király, rá a mórra, Granadára. Haj!

Higgyétek meg hitetlenek, léptemet az Úr vigyázza,
Lovam léptén szikra pattan, úgy indulok Granadára.
Halljátok meg hitetlenek, azért fáj a szívem tája,
Szerelemmel vágyakozom mórok lakta Granadára. Haj!

Ne keseregj, spanyol király, ne fájjon a szíved tája,
Odaadja magát néked mórok minden büszke vára,
Fölsóhajt az olajliget, napfény süt a narancsfákra,
Lóról száll a spanyol király, megérkezett Granadába. Haj!

Folyót fest a mórok vére, kigyullad a mórok vára,
Már a büszke spanyol király megérkezett Granadába.
Háta mögött hullák halma, lába előtt mórok vára,
Karja között szeretője, fényben izzó Granadája. Haj!

(a klipben énekli: Torma Emese a Társulatból)

Könyvtárlátogatás

Ma voltunk könyvtárban! Úgyhogy most van vagy hét TÖK JÓ könyvem, amit ráadásul még egyszer sem nyüstöltem végig! Ezt nevezem én nyári kikapcsolódásnak! Tudom, nem vagyok komplett, de ez nekem tényleg egy eszményi vakáció előhírnöke. Még egy-két utazgatás, minél kevesebb vita, szép idő és rengeteg program - és jobb már nem is lehetne!

"Majdnem polaroid" tavaly nyárról(készíts ilyet te is itt!)

Telefontragédia

Évad utolsó infóórája!
A tegnapi nap igen különleges volt.
Egyik tanárnőm meghívott engem és Szemit fagylaltra, és beszélgettünk egyet a Károlyi-kertben.
Előtte sikerült besuvasztanom a telefonomat a táskámba (amit sohasem szoktam), billentyűzár nélkül (amit szintén nem), és miközben boldogan szökelltem hazafelé, a kis drága össze-vissza ugrált a táskámban, és elesemesezte az összes pénzemet! Vagyis elküldte Nadinak húsz példányban legutóbbi üzenetemet, miszerint "Oké, köszi!", és ezt megtoldotta néha egy-egy sokat mondó hozzáfűzéssel, "wwsnw!", majd ugyanezt sikerült továbbítania néhány embernek, akit a névjegyzékből véletlenszerűen sorsolt ki. Mire ijedten észrevettem, hogy "hovátűntatelefonom?!" és "hányóralehet?!", már a Ferenciek terén jártam, rögtön vissza is száguldottam az iskolába. Ajtón, föciterembe be (úgy emlékeztem, hogy valamit betettem a padba óra közben), dobogó szívvel benéztem minden padba, nincs ott! Úgy döntöttem, mielőtt felfutok négy emeletet lélekszakadva, és vagy ötvenszer elbotlok iskolatársaim nagy örömére, alaposan átnézem a tatyómat, hátha ott van. Hát ott volt! A gutaütés kerülgetett, és ekkor megláttam, hogy távollétemben üzenetem érkezett. Na bumm! "Értesítjük, hogy egyenlege 300 Ft (ill. 5 perc) alá csökkent!" Mondhatom, a telefon nem lazsált, még a betűméret is át volt állítva.
Meglehetősen emelkedett hangulatban szaporáztam hazafelé. A kisföldalattiban bekapcsoltam az "István, a király"-t az mp3-amon. "Őseink törvényét néked is tisztelned keeell!" Mindig megnyugtat, ha olyan zenét hallgatok, aminek története van, jól el lehet rajta töprengeni. És itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy annak, amit hallgatok, muszáj egy musical, vagy jelen esetben egy rockopera részének lennie, hanem arra, hogy akár én is kitalálhatok hozzá egy történetet. Ezzel is elvagyok. És, mint mondtam, megnyugtat. :)

"A bánat? Egy nagy oceán..."

"A bánat? Egy nagy oceán..." Ez itt Petőfi Sándor egyik "felhője", ugyebár, és ez volt a mottónk ma egész nap. Na nem mintha olyan bánatosak lettünk volna, csak épp ezt vettük magyarórán, ami után földrajz jött. A legföldrajzosabb szó pedig köztudomásúlag az óceán...
Egyébként azért nem írtam most sokáig, mert az előző hét egyszerűen b-o-r-z-a-s-z-t-ó volt. Rengeteg dolgozatot írtunk, és állandóan tanulnom kellett - de még így sem sikerültek mind fényesen.
Kíváncsi valaki, hogy most hol szakítottam magamnak elegendő időt egy kajla bejegyzés netre vetéséhez? Nos, az infóteremben, óra vége felé jár, de ez amolyan "játékóra", és most épp vicceket hallgatok B. nevű osztálytársam tolmácsolásában valamelyik honlapról.
Ha már honlap, fókuszáljunk erre a témára: az eddig itt éldegélő honlapom átköltözött ide! Ez ugyan nem az a dolog, amit épeszű emberek információnak neveznek, de a linkek kattintás által úgyis megtekinthetőek.
És most megyek. Már alig maradt valami az órából, de még megváltoztatnám az iskolai felhasználóm háttérképét.

Kis rövid

Most nem írhatok sokat, mert még át kell néznem a bioszt. Különböző álladékok anatómiáját tanuljuk, tiszta haszon. Ugyan kit ne érdekelne, hol van az emlősök epehólyagja? És egyáltalán mi az az epehólyag?...

Fagyizás

Már csak egy hónap maradt az iskolából! Ami kétségkívül remek, és most megint remekül érzem magam. Újabban azt szoktam csinálni, hogy amikor hazafelé megyek, veszek a Burger Kingben vagy a McDonaldsban egy-egy fagyit, minden nap. És sétálgatok vele, mert a kisföldalattiba úgysem lehet fagyival bemenni. Ma a Duna-parton sétáltam, nagyon szép idő volt.
El sem tudjátok hinni, milyen jókedvű lesz az ember egy fagylalttól. Egy hónap, az hosszú idő, de megvan a jó oldala is, mert azalatt ezerféle fagyit és fagyizót kipróbálhatok. Ráadásul vége egy újabb hétnek!
Egyébként most megint a Kartalt olvasom, ami, bármennyire is nem akarja nekem senki sem elhinni, nagyon jó!

A megtestesült háziasszony

Ez lennék én. Gondolom, azon kevesek, akik rendszeresen olvassák a blogomat, már rájöttek, hogy egy újabb pechsorozatomról lesz szó...
Reggel megkértek, hogy mosogassak el. Én pedig pár órás olvasgatás és mai feladataimnak egy papírfecnire történő összeírása után nekiláttam. Már csak egy serpenyő maradt, amit még áztatni kellett, tehát nekiláttam a kiloccsantott víz feltörlésének, és eközben egy jól irányzott mozdulattal levertem a száradó evőeszközök tartóját. Hát persze, hogy a mosogatószer is kiömlött, hát persze, hogy mindent elárasztottam vízzel, miközben az óriási műanyag gyúródeszkát próbáltam leöblíteni. Az eredmény: a sárga trutyit valamiképpen sikerült feltörölni, de a felmosórongy még mindig habzik, elhasználtam egy kiló papírtörlőt és az az utolsó serpenyő még mosatlan...

Pihenőhét

Most az osztály Kemencén van, kiránduláson, csak én nem, mert még nem gyógyultam meg. Tegnap voltunk orvosnál, aki arcüreggyulladás miatt egész hétre otthon tartott, ami azt jelenti, hogy sportnapra sem megyek, hurrá :( . De a szüleimtől kaptam egy csomó kárpótlást: egy magazint, egy pattanásleszárító kenceficét, egy szép tollat és két gombóc fagyit. :) Ráadásul itthon Mama megkereste nekem az összes Kartalt és Rónaszegi egyéb minden rendű és rangú történelmi regényét, plusz a Quo vadist, amit még nem olvastam.
Szóval, leszámítva, hogy kétóránként kell (/kéne) infralámpáznom, remekül fog telni ez a pihenőhét. Utána pedig újult erővel vetem majd bele magam az év végi hajrába! :)

Három színben...

És megvan! Yeah!! Közös blog, juppííí! Kiküldtem a meghívókat, úgyhogy most elméletileg, ha mindenki visszaigazolja, akkor nem csak az én profilom fog látszani oldalt. Most ugyan nem tudok oda mit írni, előbb megvárom a többieket, de azért beállítottam kedvenczölddizájnunkat, azaz ezt. A blog elérhetősége (mindenki meglepetésére, gondolom) haromszinben.blogspot.com, de felteszem a linkgyűjteményembe is, hogy a mindenkori látogatót csak egy kattintás válassza el a mi remekműveinktől.
Nemrég eszembe jutott egy príma kis szlogen a blogomnak, úgyhogy átállítottam a találékonyságomról árulkodó "Üdvözöllek a blogomon!" feliratot a fejlécen, a cím alatt.
Egyébként én meg pont meggyógyultam, amivel kifejezetten jól jártam, tekintve, hogy már nincs suli. :)
És még valami, amitől csak még jobb kedvem lett: észrevettem, hogy a Gmail-ben új kinézete lett a címtárnak meg a címkéknek! Szép lett, mert megmaradt ugyan a kék Google-dizájn, de valahogy az egész vidámabb így. Na mindegy, elég is mára ennyi a mellébeszélésből, megyek linket írni. :)

Meghosszabbított szünet/II.

Ismét beteg vagyok. Mondjuk már tegnapelőtt óta, csak eddig volt fontosabb mondanivalóm. :) Ami azt jelenti, hogy nekem a szünet ismét két nappal tovább tartott, mint másoknak, mert holnap már akkor sem kellene suliba mennek, ha akarnék/tudnék. :P És a "négynapos hétvége" után az osztályunknak még egy kétnapos osztálykirándulása is lesz! Most tényleg nagyon hepi vagyok. Nem érdekel, hogy barátnőim még hetekig fogják nyögni a telefonhívásaimat, melyek szerint: "megtudnádmondani miamatekházi merttudodmúlthétenhiányoztam?!" Nem érdekel, ha szintén hetekig kell majd magolnom, mert lemaradtam a földrajzzal. Pihenek, és ez a lényeg, nem?

Most töröltem le a legjobb képeimet myVIP-ről. A régieket, amik már nincsenek meg a gépen. Gutaütést kapok magamtól!!!

Közös blog

Gondolkodunk Szemivel meg Nadival közös blogon. Vajon összejönne? Nekem az tetszik az ötletben, hogy valahogy kicsivel "élőbb" és "interaktívabb" lenne egy sima blognál, és - ha lehet ilyet mondani - nagyobb lenne a látogatottságunk is... Szülők, barátok, na és ugye MI, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy biztos többféle témáról írnánk... Hm? Szuper lehet ugyanarról a témáról más dolgokat írni és összevetni... Vagy olyan bejegyzéseket írni, mint egy... egy párbeszéd!
A cím? Még nem tudjuk, nekem tetszene a "Három színben", de lehet, hogy ez túl csöpögős. :) Mindegy, REMÉNYKEDJÜNK, hogy szerzőtársaim egyszer majd válaszolnak azokra a kommentjeimre, amikkel újabban ebben a témában elhalmozom őket. :D

Ja és egyébként most beteg vagyok, van hőemelkedésem, és nem tudtam elmenni A fösvényre, hüpp-hüpp... T.T

Orgonás ballagás

Ma volt a ballagás, de persze nem az enyém, hanem a gimi végzős osztályaié. Nekünk fel kellett díszítenünk a termünket virágokkal, ami elég poénos volt... Én azt hittem, hogy a három szál szegfű, amit hoztam, senkit nem hoz majd lázba, ehhez képest majd' a nyakamba ugrott mindenki, mert én végre nem orgonát hoztam, sőt, Szemi lelkesen felajánlotta, hogy tegyük ki őket az ajtóra. Addigra már láttam, miért: az egész teremben halmokban állt az orgona! Nevetve emlékeztem vissza, hogy tegnap Nadi milyen büszkén mondta: ő bizony orgonát fog hozni... Honnan is tudhatta volna, hogy mindenki ezt teszi?! Azt találtuk ki, hogy orgonával kirakunk a táblára egy "7.D"-feliratot. (Ezzel csak az volt a baj, hogy később csak a tábla külső rétegével együtt tudtuk leszedni a három mázsa celluxot.) Minden ablakba, fogasra orgonát lógattunk, az orgonakompozícióval ékesített ajtót orgonával kereteztük, és még a szekrények is úgy néztek ki, mint megannyi orgonakoszorús menyasszony... A maradék orgonát pedig atomjaira szedtük, és beleaprítottuk egy óriási IKEA-zacsiba, eleinte azzal az aljas szándékkal, hogy, mint a rózsaszirmot, a szerencsétlen ballagók fejére szórjuk. Végül aztán amellett maradtunk, hogy pár összetolt asztalra öntjük a sok virágot (nálunk mindig vannak összetolt padok a terem közepén, mert szokatlanul kis osztály vagyunk, de ezt valahogy mindenki elfelejti, és hozzánk hordja a felesleges padjait). Erről aztán pár lánynak egy sír jutott eszébe. Erre valaki kitalálta, hogy írjuk rá: "12. osztály, élt valamettől 2008-ig", de ez ellen az illetők már hevesen tiltakoztak, így végül az egész maradt, ahogy volt. Egyébként maga a ballagás jól ment, leszámítva, hogy egy-egy 12.-es osztályra várva kénytelenek voltunk oda-odaugrani a táblához, hogy visszaigazítsuk a lehullni készülő "D"-t a táblán. Ezután pedig haza lehetett vinni a feleslegessé vált virágokból párat (a többit a suliban állították vázába, azaz kosárlabdaserlegbe), hát én is megtettem.

Hozzáfűzés

Annyit írtam róla, hogy mostanság minden jól alakul... És hát főleg így is folytatódott az egész, de azért azt hiszem, egy kicsit sikerült elszólnom: ma írtunk egy matekdolgozatot, ami szerintem vacak lett. Még jobban össze kéne szednem magam, hogy ne csúszhasson be még egy ilyen a jó kis év végi hajrámba. Már csak reménykedni tudok, hogy egy négyéssel, esetleg hármassal megúszom. T.T De ha hármas lesz, akor kábé 4-re vagy 4,5-re fogok állni, amit még feljavíthatok ötösre. Reméljük, így is lesz. :)

Le Festin

Van valakinek egy tippje, hogy épp mit csinálok? Oké, nem talált: a Ratatouille című rajzfilm zeneklipjét hallgatva ironikus adatlapokat írogatok a hi5-ra, amivel ugyan semmire sem megyek, mert van egy olyan érzésem, hogy alig fogom használni (a hi5-ot), de növeli az önbizalmamat. :) Egyébként tényleg tetszik a L'ecsó betétdala, a Le Festin, csak az a baj, hogy folyton elfelejtem a dallamát, pedig egyébként jó a hangmemóriám.
Ezerrel tombol a háromnapos hétvége, szinte azt kívánom, bár lenne többször BKV-sztrájk. Hm?...

Na ez az a videó. Azt hiszem végre megtaláltam, hol lehet klipet a blogba tenni! :) Reméljük, összejön...

A bloghagyományainkról

Újabb békés nap, újabb jól megírt doga. Komolyan mondom, ez már valószínűtlenül szép. Úgy tűnik, véget ért a pechszériám, vagy valami ilyesmi. Jól érzem magam, csak egy-egy kínos helyzet zavar bele a képbe. (De ha az ember én...)
Már egy jóó negyedórája szenvedek a géppel, állandóan lefagy.
Ja igen, ígértem valamit a blogokról. Én már csaknem két éve vezetek blogot, Szemi pár hete, Nadi pedig most kezdte. Hármas tapasztalat alapján, íme, felállítom a "Crazy Hahnchen" blogszabályzatát...
1., Első gondolatod legyen, hogy blogalapítás után beállítod magadnak az ún. "ocsmányrózsaszín" designt. Ez nem feltétlenül ocsmány, lényeg, hogy rózsaszín legyen.
2., Inaséveid leteltével, amikor már képesnek érzed magad arra, hogy csaknem naponta alkoss ide valamit, átválthatsz a zöld sablonra, ami, valljuk be, azért neked is jobban tetszett.
3., Semmi sem tántoríthat vissza attól, hogy időnként megoszd a külvilággal legújabb élményeidet. Csak nem hagyhatod nélkülük!!
4., Néha elolvasod a többiek blogját is, és megjegyzéseket is hagyhatsz.
[folyt. köv.]
Hát, egyelőre ennyi lenne. :)

Idilli bejegyzés

Most infóóráról írok, remek napom volt ismét. Tegnap rávezettek, hogy kezdődik az év végi hajrá, és ettől rögtön új fényben tündöklik az utóbbi két nap minden iskolai sikere. Nadi is ír blogot, földrajzórán pedig beadtam a röpdolimat ahelyett, hogy kihasználtam volna a lehetőséget és inkább csütörtökön újra megírtam volna, nem is tudom, honnan volt bennem ennyi bátorság. :)
A sulifelhasználómnál betettem háttérképnek a Juno plakátját (te is megnézheted, lejjebb).
Mellettem gépel Szemi, szóval most jócskán rombolja az én lassan gépelő önbizalmamat a folyamatos kattogásával. Nekem is lehetne jobb dolgom, mint hogy leégetem magam és téged untatlak... :)
Tegnap idéztem Lewistól. Ki olvasta tőle a Narnia krónikáit? Nagyon jó, ezt is ajánlom. Azt hiszem, a kedvenc kötetem A ló és kis gazdája, nagyon klassz. Tegnap újraolvastam pár kötetét (igen, párat).
Tiszta idill. De tényleg. Azt ember azt hinné, nem lehet idillien boldog, amikor majd' minden nap hegységeket meg évszámokat meg egyebeket kell magolnia. Pedig lehet. Nem tudom, miért... De minden olyan jól jön ki!

Hozzáfűzés: az idilli napomat egy idilli eső koronázta meg, amikor hazafelé mentem. Az esernyőm megtalálta a remek alkalmat, hogy tropára menjen, de útban hazafelé megvettem azt az ajakbalzsamot. Még mindig fenntartom a véleményemet, hogy ez egy remek nap volt. Bár ne szúrnám el holnap a fizikadogát...!

Ajakbalzsammánia

Nincs mit csinálnom (hacsak nem akarok föcit tanulni, fúúj), úgyhogy most blogozok.
Egyébként ha már így benne vagyok az idézgetésben, találtam egy nagyon szépet C. S. Lewis-tól, aki a Narnia krónikáit írta (ami meg egy remek könyv):

"Mert királynak lenni annyit jelent, hogy első vagy a legvadabb csatákban és utolsó minden kétségbeesett visszavonulásban. Ha éhínség szakad az országra, neked jut a leghitványabb étel és a legtöbb nyomorúság."

Ma láttam egy ilyen szájkenceficét, hivatalos nevén ajakbalzsamot 200 Ft-ért, le volt félárazva. Majdnem megvettem... Mondom majdnem, és csak azért nem, mert otthon már négy darab van belőle. :) Az egész úgy kezdődött, hogy rájöttem, "ha elég messziről és hunyorogva nézem", már egész kevés van a Labellómból. Így hát fölkerekedtem, és beszereztem egy új vaníliásat. De addigra már kiszúrtam egy csodás eperillatút, amit hamarosan meg is vettem. Még előtte viszont kaptam karácsonyra egy olyat, ami mindegyiknél sokkalta jobb és márkásabb volt. Szóval, míg korábban csak megvontam a vállam az olyan típusú dumákra, hogy "állítólag a túl sok ajakbalzsam árt a szájnak", ma már ijedten felkapom a fejem. :)
Azt hiszem, most mégis megyek föcit magolni, mert hamarosan vendégek jönnek. Említettem, hogy kaptam egy ötöst németből? Apukámra jól ráijesztettem, a következő módszerrel:
"Képzeld, ma megkaptuk a németdogákat... (pókerarc) A tanárnő óra elején azt mondta, különösen vacakok lettek... (száj fokozatosan konyul lefelé) Csak három (/négy?) ötös lett... (hatásszünet) XY-é, A-é, és... AZ ENYÉM!!!" :)

A moziról és Varró Dánielről

Végül sikerült eljutni a moziba, és a Juno tényleg egy remek film, alig várom, hogy kijöjjön DVD-n! Helyes, poénos, érdekes, és a főhősnője egyálalán nem átlagos. Felteszem a plakátját is. :)
Szeretitek ti Varró Dánielt? (Költő, csak úgy mondom.) Én naggyon, és ma kimásoltam két idézetet tőle a naplómba, az írásosba. Ez például az "sms #6". Ezt egy interjúból vettem, amit vele készítettek, és "kedvcsinálónak" betettek tőle pár idézetet a cikkbe.

hogy mondjam el milyen
nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több
csak 160 karakter
És nemrég olvastam pár versét a Bögre azúrból, hát, mindenkinek ajánlom a "Variációk egy témára" című részt, ahol a "Boci, boci tarkát" írja át különböző költők stílusának megfelelően. :) Elképesztő jókat lehet rajta nevetni!
Végezetül pedig itt egy jó kis Harry Potter-kritika, szintén tőle:

Amúgy szörnyűek is szerintem
Ezek a Harry Potterek
-Ki tíz alatt van, óva intem!-
Meg nem is kapnak sok teret
A hősök benne: Monstro, Malfoy,
A határvonal köztük elfoly,
Tudodki túl elhanyagolt,
Genya marad, ki genya volt,
Jó útra térni nincs esélye,
Akció akcióra jő,
Pörgős idők pörgős meséje,
Hajszol sikert, és hajt hatást,
Várom is már a folytatást.

Tavaszi cipőmanőverek

Ma két dolgot találok elég fontosnak ahhoz, hogy itt közöljem. Az első: láthatóan közeleg a nyár. Tavaly még utáltam, hogy a farmerdzsekim a hátamra izzad, de most...! Viccelsz?! Egy ilyen megfeszített munkával teli év után?! Töriórán négyest kaptam, ami ugyan nem vészes, csakhogy nem is jó - de mégis kit érdekel, amikor tavasz van?! Egyenesen odáig vagyok attól a kellemes érzéstől, hogy nem kell télikabátban sápadozni, lehet sportolni hétvégéken kinn a szabadban, lehet sétálni és énekelgetni hazafelé, lehet... És itt jön a második dolog.
Ma vettem fel először fantasztikus tavaszi cipellőmet, és (persze, ez annyira jellemző rám!) nem ragasztottam le a sarkamat ragtapasszal abbéli félelmemben, hogy feltöri a lábam. Eme félelmem hiányát már útközben irgalmatlanul megbántam, hát még a suliban, ahol óráról órára kell mászkálni!
Szóval, mindent összevéve ez egy lightos tavaszi nap volt. :)

Egy újabb csütörtök

Hát most olvastam el Szemi barátnőm blogját, és nagyon tetszett! Ezúton kérem, hogy ha már ittlétével növeli a jelen pillanatban holtponton lévő látogatottságom kényes mércéjét, legyen szíves, hagyjon üzenetet! (És ez minden látogatóra vonatkozik!)
Ami a mai napot illeti, sikerrel túléltem. Matekbácsival 99%-os (!) dolgozat, szóval tiszta happy vagyok! :)
Ráadásul a mozi is összejönni látszik. Szurkoljatok!

Az évek változnak, de én nem...

13 éves vagyok! Kaptam egy balerinacipőt (nyugi, csak a neve balerina), egy szakácskönyvet, egy vázlatfüzetet, egy regényt, két pólót, és megjavíttatják a makrancos fényképezőgépemet is. Andi barátnőmtől is kaptam egy csomó mindent, de most már inkább nem taglalom tovább az ajándékokat, oké? :) Ezenkívül a szüleim meghívnak engem és a barátnőimet (kivéve N.-t, aki nem jár már velünk egy osztályba, ráadásul nem Budapesten lakik:(... ) moziba. Pech, hogy azt a filmet, amit kinéztünk (Juno) mától fogva már nem játsszák abban a moziban, amiről mindhárman tudjuk, hol van... Ez az én formám! :)

Holnap április 1-je!...

...És én elhitettem Andi barátnőmmel, hogy nagy ötletem van, hogyan szekáljam. Na persze, egyébként is állandóan cukkoljuk egymást: lopkodjuk egymás holmiját, hogy aztán elégedetten nézzük, ahogy a másik égen-földön keresi... Tudom, hogy gyerekesek vagyunk, de most... Korábban véletlenül eltörtem egy filctollát, de nem engedte, hogy megvegyem neki, ma viszont mégis megvettem, és holnap titokban becsempészem majd a tolltartójába, egy "Boldog névnapot!"-cédula kíséretében (ha nem esett volna le, bolondok napja lesz, ha-ha-ha).
U.i.: Még 7 nap a szülinapomig.

Helyzetjelentés

Egyre közeledik az április 7-e, azaz a 13. szülinapom! Már alig várom! :)
Tegnap megint moziban voltunk, a WestEndben, a barátnőimmel.
Már egy ideje az Ivanhoe-t olvasom, nagyon tetszik. Szeretem az efféle történelmi kalandregényeket, tavaly ilyenkor olvastam Rónaszegi A rettenetes Kartalját; már azelőtt beleszerettem a műfajba, de, azt hiszem, ekkor fogalmazódott ez meg bennem.

Minden jó, ha a vége...

Tegnap végül nem tizenhatos filmet néztünk, ahogy eredetileg megbeszéltük (hosszú történet). Hanem egy tizenketteset, ami szerintem sokkal jobb volt! A címe Vágy és vezeklés, és egy rettentően szívszorító történet, de olyan szééép! Itt van egy kép róla (Keira Knightley láthetó rajta, Cecilia szerepében)! :3
Ezúton szeretném még egyszer megköszönni a már említett barátnőmnek, hogy meghívott!

Van itt valaki?

Tudom, hogy hülyeség... És nem is akarom, hogy tiszta popular legyen a blogom (most rögtön!!), de hát nincs itt egy olyan ember sem, akinek legalább olyasmi blogja lenne, mint az enyém? Csupa profi, vagy blogok olyan témában, amik engem nem érintenek (vagy nem érdekelnek). Egész régóta keresek már olyan naplókat, amit betehetek a Google Readerembe, és kíváncsian várhatom a következő bejegyzéseit... Ahhoz képest, hogy hányan vagyunk a blogoszférában, ez nem is megy olyan könnyen! Az ember azt hinné, minden szomszéd link mögött nyüzsögnek azok a rokon lelkek, akik pont egy jó kis amatőr blogot keresnek, egy csomó érdektelen bejegyzéssel... És mekkorát is tévedne!
Ui.: Egy barátnőm meghívott moziba, a szülinapja alkalmából!!

Ajánlás

Hát, tényleg rengeteget törtem magam, hogy megmutassam azt a számot, amiről már annyit beszéltem: a Moi Lolitát, de úgy tűnik, hiába. Csak annyit tudok tenni, hogy megadok egy linket a YouTube-ra, lent, a cicás kép alatt. Te pedig írd be a kersőcsíkba, hogy Moi Lolita, és az első, amit kidob, az a dal lesz. Ha érdekel, arra kattints! Jó szórakozást!

Legszebb álmaink is megvalósíthatóak

Na, most aztán belevetem magam a blogolásba! Rájöttem ugyanis, hogy egy jó blogban ugyanúgy látni a fantáziát, mint egy jó weboldalban, azzal a különbséggel, hogy a weboldal munkaigényesebb és több mindent (példának okáért: türelmet) igényel, mint a blog, és ha ezt nem adják meg neki, hálából rendkívül amatőrnek fog tűnni (ráadásul ez az igazságot is fogja tükrözni), és ha az embernek már végképp nincs kedve minden fórumon hatalmas betűkkel kiírni, hogy itt egy csomó receptet találsz (csomó=2, azaz kettő darab), hát akkor egy szem nem sok, annyi látogatód sem lesz. Mit mondjak, nekem a blogomat is a magányba történő belepusztulás fenyegeti, de - a reklámozás megvalósíthatatlanságáról nem is beszélve - egy blog nehezen tűnik "amatőrnek", én legalábbis ezt így vettem észre. Szóval a weboldalgyártást félreteszem a szünidőig, és addig is inkább a blogomat szépítgetem - és, hát igen, azért majd írok is bele.