Nincs mit csinálnom (hacsak nem akarok föcit tanulni, fúúj), úgyhogy most blogozok.
Egyébként ha már így benne vagyok az idézgetésben, találtam egy nagyon szépet C. S. Lewis-tól, aki a Narnia krónikáit írta (ami meg egy remek könyv):
"Mert királynak lenni annyit jelent, hogy első vagy a legvadabb csatákban és utolsó minden kétségbeesett visszavonulásban. Ha éhínség szakad az országra, neked jut a leghitványabb étel és a legtöbb nyomorúság."
Ma láttam egy ilyen szájkenceficét, hivatalos nevén ajakbalzsamot 200 Ft-ért, le volt félárazva. Majdnem megvettem... Mondom majdnem, és csak azért nem, mert otthon már négy darab van belőle. :) Az egész úgy kezdődött, hogy rájöttem, "ha elég messziről és hunyorogva nézem", már egész kevés van a Labellómból. Így hát fölkerekedtem, és beszereztem egy új vaníliásat. De addigra már kiszúrtam egy csodás eperillatút, amit hamarosan meg is vettem. Még előtte viszont kaptam karácsonyra egy olyat, ami mindegyiknél sokkalta jobb és márkásabb volt. Szóval, míg korábban csak megvontam a vállam az olyan típusú dumákra, hogy "állítólag a túl sok ajakbalzsam árt a szájnak", ma már ijedten felkapom a fejem. :)
Azt hiszem, most mégis megyek föcit magolni, mert hamarosan vendégek jönnek. Említettem, hogy kaptam egy ötöst németből? Apukámra jól ráijesztettem, a következő módszerrel:
"Képzeld, ma megkaptuk a németdogákat... (pókerarc) A tanárnő óra elején azt mondta, különösen vacakok lettek... (száj fokozatosan konyul lefelé) Csak három (/négy?) ötös lett... (hatásszünet) XY-é, A-é, és... AZ ENYÉM!!!" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése