Orgonás ballagás

Ma volt a ballagás, de persze nem az enyém, hanem a gimi végzős osztályaié. Nekünk fel kellett díszítenünk a termünket virágokkal, ami elég poénos volt... Én azt hittem, hogy a három szál szegfű, amit hoztam, senkit nem hoz majd lázba, ehhez képest majd' a nyakamba ugrott mindenki, mert én végre nem orgonát hoztam, sőt, Szemi lelkesen felajánlotta, hogy tegyük ki őket az ajtóra. Addigra már láttam, miért: az egész teremben halmokban állt az orgona! Nevetve emlékeztem vissza, hogy tegnap Nadi milyen büszkén mondta: ő bizony orgonát fog hozni... Honnan is tudhatta volna, hogy mindenki ezt teszi?! Azt találtuk ki, hogy orgonával kirakunk a táblára egy "7.D"-feliratot. (Ezzel csak az volt a baj, hogy később csak a tábla külső rétegével együtt tudtuk leszedni a három mázsa celluxot.) Minden ablakba, fogasra orgonát lógattunk, az orgonakompozícióval ékesített ajtót orgonával kereteztük, és még a szekrények is úgy néztek ki, mint megannyi orgonakoszorús menyasszony... A maradék orgonát pedig atomjaira szedtük, és beleaprítottuk egy óriási IKEA-zacsiba, eleinte azzal az aljas szándékkal, hogy, mint a rózsaszirmot, a szerencsétlen ballagók fejére szórjuk. Végül aztán amellett maradtunk, hogy pár összetolt asztalra öntjük a sok virágot (nálunk mindig vannak összetolt padok a terem közepén, mert szokatlanul kis osztály vagyunk, de ezt valahogy mindenki elfelejti, és hozzánk hordja a felesleges padjait). Erről aztán pár lánynak egy sír jutott eszébe. Erre valaki kitalálta, hogy írjuk rá: "12. osztály, élt valamettől 2008-ig", de ez ellen az illetők már hevesen tiltakoztak, így végül az egész maradt, ahogy volt. Egyébként maga a ballagás jól ment, leszámítva, hogy egy-egy 12.-es osztályra várva kénytelenek voltunk oda-odaugrani a táblához, hogy visszaigazítsuk a lehullni készülő "D"-t a táblán. Ezután pedig haza lehetett vinni a feleslegessé vált virágokból párat (a többit a suliban állították vázába, azaz kosárlabdaserlegbe), hát én is megtettem.