Szeptember hatodika van, vagyis az első iskolahét utáni szombat. Megmondom őszintén, én már tényleg vártam a tanítást. Lehet, hogy őrültségnek hangzik, de igaz! Nyár végén mindig várom egy kicsit a sulit, de soha nem ennyire. Most valahogy hiányoztak a többiek, még a tanítás is hiányzott, meg hogy állandóan izgulni kell a feleltetések meg a dolgozatok miatt. Hiányoztak a folyamatosan rohanó események, még az is, hogy nincs egy szabad perce az embernek. Tudom, hogy amint elkezdődik a komoly hajtás, megbánom még elhamarkodott szavaimat, de ahogy azt már Petőfi is mondta, az ember soha nem annak örül, ami van, hanem vagy várja a jövőt, vagy siratja a múltat.
Ebben az évben amúgy is annyi tervem és elvárásom van! A suli mellett szeretnék gitárórákra járni, rajzolni tanulni otthon, történeteket írni, és még sorolhatnám! Szurkoljatok, hogy mindez sikerüljön!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése