Tudósok és fantaszták

Science fiction ismét! És ezúttal nem csupán áradozás következik, hanem komoly elemzés.



Megpróbálom elmagyarázni: adva van egy funkció (egy bolygó számára például), amit valaki (esetünkben valószínűleg Isaac Asimov) kitalál. Később készül egy paródia, a Galaxis Útikalauz stopposoknak, mely Asimov Encyclopedia Galacticáját parodizálja már a címével is. Majd, ismét évek múltán, George Lucas elkészíti a Star Wars sagát, melynek világa tulajdonképpen - bármennyire is szeretem, ezt azért el kell ismernem - a fent említett Asimov univerzumának leegyszerűsített változata, vagy legalábbis sok elemet kölcsönöz belőle. A történet ugyan más, de itt van a legtöbb hasonlóság, mint például a kísértetiesen hasonlító Alpha és Kamino, valamint Trantor és Coruscant bolygók. Ez persze nem baj - hiszen a Star Wars már a beköszöntő mondataival is népmesei légkört kíván teremteni, amibe bőven belefér más történetek elemeinek felhasználása.
Vannak különbségek is azok között a dolgok között, melyek mindhárom műben előfordulnak, és ezek pont a művek jellegzetességéből erednek: az alapos, valósághű és "tudományos" Asimov például a hiperűrutazást bonyolult folyamatként mutatja be, mint amilyen az a valóságban is lehetne, míg a Star Wars-ban kétpercenként ugrálnak a hipertérben, és Han Solo éppen csak amiatt zavartatja magát, hogy ne siesse el az egyébként öt másodpercet igénylő és kellő óvatossággal teljesen biztonságos manővert.
Az igazság az, hogy még kevés sci-fi-t olvastam/néztem, úgyhogy simán lehet, hogy amit én Asimovnak tulajdonítok, azt valójában valaki más is megírta már korábban (bár nehezen tudom elképzelni róla, hogy sokat másolt volna). Lehet, hogy mások már régen észrevették ezt az egészet, de nekem még újdonság, és a továbbiakban is bővíteni fogom a listát.
További jó nyarat mindenkinek!

U.i.: Fiúk, ha tudnátok, milyen nehéz nálatok táblázatot használni...!

Tiszainoka előtt

Egészen be vagyok zsongva az idei tiszainokai tábortól. Tavaly már áradoztam róla, és azt kell mondanom, minden bonyodalom ellenére és miatt nagyon tetszett. (Bonyodalomnak számít például kétszáz huhogó bagoly a fejed fölött.)
Még egészen pontosan... huszonegy nap van hátra. Sebaj! Nagy dilemmám: vajon magammal vigyek-e egy kötet Asimovot, vagy nélkülözzem Seldonékat egy teljes héten keresztül?

J. D. beköltözött!

Megérkezett az öcsém tengerimalaca, ifj. John Dorian! Még alig hat hetes, barna-fekete foltos és nagyon jók a reflexei. Két napja lakik nálunk, és tegnap rájöttünk, hogy a gyermekláncfű friss és tiszta levelét sokkal jobban szereti, mint a tangerimalactápot, viszont - bár inkább télen érdemes neki adni - megeszi a savanyúbb almát és a répát. Az utóbbi két nap azzal telt, hogy próbáltuk kipuhatolni, mit is szeretne. Találtunk honlapokat, ahol pontosan leírják, hogyan kell gondozni, de még így is egyik aggodalomból a másikba estünk - hol attól féltünk, hogy túl kevés vizet iszik, hol attól, hogy túl sokat. Mindenesetre most már elég sok szaktudással rendelkezünk malacügyben, és J. D. nagyon aranyosan ugrál és futkos örömében, miután teleette magát gyermeklácfűvel.:)

Galaxia?

Pár napja kalandparkban voltunk a családdal. Remek volt. Két pályán mentünk csak végig az öcsémmel, mert a harmadiknál esett az eső, de így is nagyon élveztem.

Most pedig vissza a címhez: én és a testvérem most olvassuk Isaac Asimov műveit (már említettem), és én már befejeztem az utolsó kötetet, ami egyébként még nem sokat jelent, mert kettőt kihagytam, és utólag fogom bepótolni. Aki még nem olvasta, de tervezi, az itt most álljon meg, mert az alábbi sorok tartalmazzák a végkifejletet is.:)
Nos, a sorozat utolsó két regénye felvet egy kérdést, mégpedig hogy mi legyen a galaxis jövője. Golan Trevize-t, az Embert, Aki Mindig Helyesen Dönt állítja válaszút elé egy bolygólény, Gaia. Ez tulajdonképpen egy bolygó, amelyiknek minden egyes tagja egynek tartja magát a bolygóval. Még az élettelen részei, még az utolsó kis kavics is egyenlő Gaiával. Közös emlékezetük és bolygóöntudatuk van. Nos, Trevize-nak három lehetősége van:
1., a hamarosan megalakuló Második Galaktikus Birodalom ugyanolyan lesz, mint az első, azaz császári uralom, technikai versengés, aztán sok évszázados anarchia, amikor összeomlik;
2., a Seldon-tervnek megfelelő Második Galaktikus Birodalom, a mentalista Második Alapítvány irányításával;
3., Gaia galaxisméretű változata, Galaxia.
Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Az első lehetőségnél egyáltalán nem sérül az egyén akarata és jogai, viszont az emberiség a tőle megszokott határozottsággal fog egyenes úton belezúgni egy világválságba, galaktikus háborúba vagy az évezredes barbárságba. A másodiknál ugyan lesz egy uralkodó réteg, amely mentalistákból áll majd, ők pedig egy előre meghatározott Tervet követnek majd, de itt a többi ember jogosan félhet: ki tudja, hogy ki és mikor áll a Második Alapítvány mentális befolyása alatt? És hiába mondod nekik, hogy ezt az egészet Hari Seldon találta ki, bízzatok benne, idáig is az ő Tervét követtétek, a többség nem fog bízni még a szomszédjában sem, hátha ő is csak az agyát akarja befolyásolni. Pedig ez a megoldás határozottan tartósabb lenne, és az egyéniség itt sem sérül, kivéve a válsághelyzeteket, amikor nincs más megoldás.
És most jön az érdekes rész. Galaxiában mindenki boldog lenne, hiszen az egyének boldogsága összeadódik. Mindenki többnyire egyenlő, senki sem fél a másiktól. A gondolatokat megosztják egymással, és veszély esetén a galaxis részei megvédik egymást. Viszont nincs egyéniség. Nincsenek lázadók. Persze nem valószínű, hogy Galaxia válságba kerülne... Nincsenek művészek, a társadalmi rendnek ellentmondók.
Trevize Galaxiát választja. Főként azért, mert gyanakszik rá, hogy - más galaxisokban - vannak nem emberi intelligens életformák, akikkel a Seldon-terv nem számolt, akikkel, ha úgy adódna, az önálló egyének nem tudnák felvenni a harcot, csak egy egységes, összekovácsolódott galaxis. És persze régi barátunk, az emberiséget kitűnően ismerő, húszezer éves R. Daneel Olivaw is ezt javasolja.
Tudjuk, hogy ez mese. De azért el lehet gondolkodni rajta, hogy mi mit választanánk... Persze mi korántsem döntünk mindig helyesen, és annak alapján, amit én itt most leírtam, még nem is lehet dönteni. De azért érdekes, nem? Asimov itt fejezte be a történetet. Mások még írtak hozzá, ezeket a regényeket én mostanáig még nem olvastam el. Kíváncsi vagyok rá, mások mit gondolnak erről.