Odakint most is sűrű csillagporhálóként hull a hó... És ma volt az utolsó iskolanap! Két teljes szabad hét és még egy nap vár rám. Ezalatt sok mindent fogok csinálni, amit már régen terveztem, többek közt festeni fogok (csak előbb szerzek hozzá festéket), és az öcsémmel minden eddiginél lelkesebben fogjuk olvasni A Gyűrűk Urá-t, amit a múlt hétvégén kezdtünk el. Általában én olvasom fel neki, és egy-egy részlet végére érve egy kicsit beszélünk róla, ő megkérdezi azt, amit elvileg majd csak A szilmarilok-ból kellene megtudnia, én pedig elmondom neki, szép részletesen. Persze ő is szokott belőle olvasni magának. Nagyon jó érzés, hogy valakivel tényleg annyit beszélhetek erről, amennyit csak szeretnék. Amúgy általában is sokan vannak körülöttem, akik szívesen meghallgatnak, de ő maga kérdezi meg, és tényleg kíváncsi rá.
Visszatérve a hóra, ma volt egy kis kalandom. Jó sokat fagyoskodtam egy buszmegállóban. XD Nem tudom, talán a hó miatt akadt el a busz, de csak nem jött. Én meg álltam, próbáltam mozgatni a lábujjaimat a csizmában, és néha leráztam a hajamról a havat. Aztán miután végre megérkezett a csodák eme szélsebes járgánya, az egész út során csöpögött a hólé a sapkámról. Hazaérve viszont a lakáskulcsot nem találtam. Hát ez már szinte fájdalmas volt: ott álltam a kapu előtt, minden ujjam elgémberedett, úgy éreztem, elképzelhetetlenül boldog lennék egy lavór forró víztől, fölöttem a lámpán temérdek pelyhet világítottak át, a kaputelefon tönkrement, az ajtó zárva volt. Végül persze bejutottam (és még a kerítésen sem másztam át, pedig arra is képes lettem volna), és a forró vizet illetőleg is igazam volt, mármint tényleg nagyon jólesett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése