Ősz van

Azt hiszem, azért raktam ide ezt a háttérképet a falevelekkel, hogy lássam, ilyen is lehet az ősz. Mert hogy a városban nem így néz ki, az egyszer biztos. Valahányszor eszembe jut, milyen vacak idő van (vagyis amikor tanórákon töprengve kinézek az osztályterem ablakán, és a belvárossal találom szembe magam, vagy amikor hétvégén felébredek, és egyetlen napsugarat sem látok, pedig már elmúlt kilenc), arra gondolok, hogy ebből a szempontból nem valami jó városban lakni. Arra már rég rájöttem, hogy a tavasz felvidít, de hogy az ősz meg ennyire lelomboz, az újdonság. Nincs más megoldás: bele kell temetkezni az iskolai feladatokba, szokásos kedvteléseimbe és a karácsonyi előkészületekbe (igen, októberben).
Idén eldöntöttem, hogy mindent megszervezek. Vagyis tanulni, oboázni és táncolni fogok, és szakkörökre járni, és projecteket készíteni, és eldönteni mi lesz belőlem, és rajzolni, és művelődni, és sok időt tölteni a barátaimmal. Mindezt teljes erőbedobással és párhuzamosan. Általában túl lusta vagyok ehhez, de most, egyetlen tanév erejéig - megoldom! Eddig működik. Legalábbis sok része. Na jó, néhány tantárgyból nem állok olyan jól, mint szeretném, de idővel majd csak...

Vallomás

Egy ideje már nem írok ide, vagy legalábbis csak kínomban. Ez azért van, mert egyre inkább rádöbbenek, hogy nincs olyan része az életemnek, amit fesztelenül publikussá tennék. A másokkal kapcsolatos dolgokat nem akarom leírni. Elvégre is miért írjak olyan személyekről, akik talán magukra ismernek, és talán nem esik jól nekik, hogy az ő életükről valaki más értekezik? A magammal kapcsolatosakat sem: a gondolataimat inkább magamnak írom le, papíron vezetett, titkos naplóba. Lehet, hogy idővel változik az ember hozzáállása ehhez, de jelen percben úgy érzem, kevés élményem van, amit nem akarnék teljes egészében magamnak megtartani, vagy csak néhány embernek elmondani.
Így hát - bár a blog gondolata, az, hogy teljesen az enyém, és én írom másoknak, még mindig lelkesít - azt hiszem, egy ideig nem fogok hangosan gondolkodni.

Ezen a kicsit borult nyári napon

Bár amióta elkezdődött a nyár, elég későn kelek, még ez sem elég, hogy TELJESEN kialudjam magam. Ami persze nem nagy tragédia, mert ha az lenne, bizonyára nem maradnék fenn esténként olyan sokáig. Esténként filmet nézünk a családommal, utána pedig olvasgatok még. (Most épp a Flashforward című sci-fit.)
Egyébként elvittük szervizbe a biciklimet. Kicsit meglepett, hogy nem felejtettem bicajozni az utóbbi két év alatt, amíg nem használtam - de így történt! Mostanában délutánonként biciklizünk és játszótérre mászkálunk a testvéremmel. Ma reggel is lementünk sétálni... És hamarosan ír táncot fogok tanulni! Beiratkoztam egy kezdő kurzusra. Annyira lelkes vagyok miatta!

Nyárelő

Már csak tizenegy tanítási nap maradt hátra a jegyek lezárásáig! Végre! Idén szerencsére nem volt olyan kemény a hajtás az év végén. Remélem, ezután sem lesz. Ezen a héten lesz életem második oboavizsgája, az első félévkor volt. Nincs rá más szó: félelmetes.
Ma végre melegem volt a harisnyámban. Nyár van! Hurrá!

Dagor Nirnaeth Arnoediad

Hallottam sírni a vasat,
nehéz páncélon tűz a hajnal,
s míg balsejtelmű ég alatt
elszámoltunk reménnyel, bajjal,

hallottam az esőt nevetni.
Holnaptól Fény van vagy Sötét -
csak képzetet lehet feledni,
és meghalni az életért.

Láttam, hogy a mult meghasadt
és nagyok hulltak dicsük vesztve -
nézz körbe, nézd hát, mi maradt?
Napunkat vad Sötétség fedte,

s csak képzetet lehet feledni,
amíg kitart az akarat -
úgy akartam dicsőn elesni,
hogy túlél ez a gondolat,

s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
siratni, aki elmaradt,
ám kardot kell kezembe venni,
kivédve a csapásokat,

görnyedve terheim alatt -
sebbel küzdő társamra leltem,
hátának vetve hátamat.
Egykoron együtt kérdtük, ketten,

minek is kell fegyvert veretni,
vad fejszéket és kardokat,
sebet kapni avagy sebezni?
Mi maradt meg, ó, mi maradt

belőled, arany öntudat!
Szép pajzsaid halomra törnek,
s öntözik lobogóidat
megszámlálhatatlan a könnyek.

Űrhajónapló

Hosszú időn át mellőztem a Távoli Csillagot. Megpróbáltam új webnaplókba belekezdeni, de nem igazán sikerült. Tegnap viszont megláttam egy honlapot, ami Bloggeres kinézetsablonokkal foglalkozott, és feldobott a lehetőség, hogy új kinézetet adhatok a blogomnak. (Valamiért ez nagyon lelkesít.Több időt töltök a kinézettel, mint a bejegyzésekkel.) Ugyanezen a honlapon szereztem tudomást a Blogger vázlat nevű üzemmódról, és ott találtam - kísérleti fázisban? - ezt a sablont. Annyira szép! Úgyhogy itt vagyok, visszatértem. :)
Azoknak, akik nem olvasták Asimov Alapítvány-regényeit, magyarázattal tartozom a blogom címét illetően. Korábban Hajónapló volt, a Távoli Csillag pedig Hober Mallow űrhajójának a neve (később erről a legendás hajóról nevezik el azt is, amivel Trevize-ék röpködnek).
Egyébként most A Dűnét olvasom. Már régóta terveztem, és most, hogy belekezdtem, nagyon érdekesnek ígérkezik.

Filmnézős hétvége

Ez a hétvégém A Gyűrűk Ura-filmek megnézésével fog telni. Tegnap kivettem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárából (ha máskor írnék róla: a továbbiakban csak FSzEK KK) az első filmet, amit azonban csak félig sikerült este megnézni (késő lett, mire a eljutottunk a bővített változat második DVD-jéhez). Remélhetőleg ma fogjuk befejezni, holnapra pedig kivettem A két toronyt. Annyira szeretem a családi filmnézős estéket!
[Hová lett a bejegyzésszerkesztő eszköztára?? A Ctrl+I-re ahelyett, hogy, hogy tisztességesen megdöntené a címeket, a böngésző azonnal meg akarja nyitni a könyvjelzőimet. -.- *frissítés* Ó, így már jobb.]
Szóval azért szerettem volna már egy darabja megnézni, mert lassan túl régen láttam ahhoz, hogy igazságosan bírálni tudjam a könyvhöz képest. És kellemes meglepetés volt, mert ismét rájöttem, milyen jó film ez valójában... Bár a könyv ráérősségéhez képest egy kicsit gyorsak az események, és váratlanul érkeznek a vágások is, azért belátom, erre szükség volt. Így is körülbelül négy óráig tart. Mármint a bővített változat.

Egy késő téli reggelről

Reggel, iskolába menet zenét hallgatni remek dolog. Ma reggel a hó is esett (aminek, bár tényleg várom már a tavaszt, azért még örülök), én pedig ír dalok ritmusára csúszkáltam az utcaköveken. Annyira jó lett tőle a kedvem, mire beértem... Csak azt sajnálom, hogy az MP3-lejátszóm (ami lassanként nem csak hogy kinézetében, de viharvertségében is hasonlít R2-D2-ra) feltölthetős eleme mindig lemerül, amint kikapcsolom a szerkentyűt. Szóval van, amikor órákon keresztül kénytelen vagyok bekapcsolva hagyni, hogy később is tudjam hallgatni.
Egyébként pedig most volt a síszünet! Tudom, minden szünetnél azt írom, hogy "már rámfért", de mindig komolyan is gondolom...

Mikor lesz már tavasz?

Ismét más kinézetet csináltam a blogomnak! Eleinte kicsit zavart, hogy ebben a sablonban a kicsi oszlop a másik oldalon van, mint ahogy megszoktam, és át akartam írni a HTML-kódját, de nem sikerült igazán, úgyhogy majd kénytelen leszek megszokni. Szerintem megéri.

Pár napja kivettem a könyvtárból Az elveszett mesék könyvét Tolkien-tól, csak angolul. Mellé három Asimov-kötetet és az Amatőrcsillagászok kézikönyvét. :D