Ez a hétvégém A Gyűrűk Ura-filmek megnézésével fog telni. Tegnap kivettem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárából (ha máskor írnék róla: a továbbiakban csak FSzEK KK) az első filmet, amit azonban csak félig sikerült este megnézni (késő lett, mire a eljutottunk a bővített változat második DVD-jéhez). Remélhetőleg ma fogjuk befejezni, holnapra pedig kivettem A két toronyt. Annyira szeretem a családi filmnézős estéket!
[Hová lett a bejegyzésszerkesztő eszköztára?? A Ctrl+I-re ahelyett, hogy, hogy tisztességesen megdöntené a címeket, a böngésző azonnal meg akarja nyitni a könyvjelzőimet. -.- *frissítés* Ó, így már jobb.]
Szóval azért szerettem volna már egy darabja megnézni, mert lassan túl régen láttam ahhoz, hogy igazságosan bírálni tudjam a könyvhöz képest. És kellemes meglepetés volt, mert ismét rájöttem, milyen jó film ez valójában... Bár a könyv ráérősségéhez képest egy kicsit gyorsak az események, és váratlanul érkeznek a vágások is, azért belátom, erre szükség volt. Így is körülbelül négy óráig tart. Mármint a bővített változat.
