Dagor Nirnaeth Arnoediad

Hallottam sírni a vasat,
nehéz páncélon tűz a hajnal,
s míg balsejtelmű ég alatt
elszámoltunk reménnyel, bajjal,

hallottam az esőt nevetni.
Holnaptól Fény van vagy Sötét -
csak képzetet lehet feledni,
és meghalni az életért.

Láttam, hogy a mult meghasadt
és nagyok hulltak dicsük vesztve -
nézz körbe, nézd hát, mi maradt?
Napunkat vad Sötétség fedte,

s csak képzetet lehet feledni,
amíg kitart az akarat -
úgy akartam dicsőn elesni,
hogy túlél ez a gondolat,

s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
siratni, aki elmaradt,
ám kardot kell kezembe venni,
kivédve a csapásokat,

görnyedve terheim alatt -
sebbel küzdő társamra leltem,
hátának vetve hátamat.
Egykoron együtt kérdtük, ketten,

minek is kell fegyvert veretni,
vad fejszéket és kardokat,
sebet kapni avagy sebezni?
Mi maradt meg, ó, mi maradt

belőled, arany öntudat!
Szép pajzsaid halomra törnek,
s öntözik lobogóidat
megszámlálhatatlan a könnyek.

Űrhajónapló

Hosszú időn át mellőztem a Távoli Csillagot. Megpróbáltam új webnaplókba belekezdeni, de nem igazán sikerült. Tegnap viszont megláttam egy honlapot, ami Bloggeres kinézetsablonokkal foglalkozott, és feldobott a lehetőség, hogy új kinézetet adhatok a blogomnak. (Valamiért ez nagyon lelkesít.Több időt töltök a kinézettel, mint a bejegyzésekkel.) Ugyanezen a honlapon szereztem tudomást a Blogger vázlat nevű üzemmódról, és ott találtam - kísérleti fázisban? - ezt a sablont. Annyira szép! Úgyhogy itt vagyok, visszatértem. :)
Azoknak, akik nem olvasták Asimov Alapítvány-regényeit, magyarázattal tartozom a blogom címét illetően. Korábban Hajónapló volt, a Távoli Csillag pedig Hober Mallow űrhajójának a neve (később erről a legendás hajóról nevezik el azt is, amivel Trevize-ék röpködnek).
Egyébként most A Dűnét olvasom. Már régóta terveztem, és most, hogy belekezdtem, nagyon érdekesnek ígérkezik.