Egy ideje már nem írok ide, vagy legalábbis csak kínomban. Ez azért van, mert egyre inkább rádöbbenek, hogy nincs olyan része az életemnek, amit fesztelenül publikussá tennék. A másokkal kapcsolatos dolgokat nem akarom leírni. Elvégre is miért írjak olyan személyekről, akik talán magukra ismernek, és talán nem esik jól nekik, hogy az ő életükről valaki más értekezik? A magammal kapcsolatosakat sem: a gondolataimat inkább magamnak írom le, papíron vezetett, titkos naplóba. Lehet, hogy idővel változik az ember hozzáállása ehhez, de jelen percben úgy érzem, kevés élményem van, amit nem akarnék teljes egészében magamnak megtartani, vagy csak néhány embernek elmondani.
Így hát - bár a blog gondolata, az, hogy teljesen az enyém, és én írom másoknak, még mindig lelkesít - azt hiszem, egy ideig nem fogok hangosan gondolkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése