Keresem életem hivatását

Azért kicsit fura, ha az embernek fogalma sincs, mi akar lenni. Mármint mindenkinek van legalább elképzelése róla: tudja, hogy ő márpedig csakis humán dolgokkal akar foglalkozni, vagy hogy matek nélkül neki nem élet az élet, vagy hogy gyerekkora óta annyi különleges ötlete van ezt meg ezt illetőleg, és ezért önálló vállalkozást szeretne nyitni... Na, nekem még ilyenek sincsenek. Pontosabban, ha vannak is, annyira ezerfelé futnak a szálak, hogy egy kicsit sem szűkül le a választható szakmák köre. Így hát elhatároztam, hogy rájövök, hol is a helyem a világban.
Első lépésként elmentem egy oktatásról szóló szakkiállításra, az Educatióra. Itt aztán összegyűjtöttem ötzsáknyi információs papírt és füzetet különböző főiskolákról, szakképzésekről meg hasonlókról, persze nem mindenfélét, csak olyat, amiről el tudtam képzelni, hogy én ilyesmivel valaha is eltöltsek öt percnél több időt. Itthon pedig nekiálltam a szortírozásuknak, azzal a feltett szándékkal, hogy mire csak két-három (négy-öt, hat-hét, nyolc-kilenc) kiadványom marad, kiválasztom, ki akarok lenni, hol akarok tanulni, hová akarok elutazni (mert azt nagyon szeretnék).
Előtte azonban összeállítottam egy általános listát - nem fontossági sorrendben - , melynek minden pontja nagyon fontos, és muszáj, hogy teljesüljön, bárhogy döntök is:

1. Olyan munkát szeretnék, amit folyamatosan élvezek, és soha nem unom meg.
2. Olyat, ahol kiélhetem a képzelőerőmet és tenni vágyásomat.
3. Jobbá akarom tenni a világot, ami azt jelenti, hogy segítek másoknak és szép dolgokat alkotok.
4. El szeretnék utazni külföldre (Írországba mindenképp).
5. Sok időt szeretnék a természetben, a családommal és barátaimmal, valamint kedves elfoglaltságaimmal tölteni.