Most, azt hiszem, megint írni fogok ide.
Elkezdődött a nyári szünet, és én úgy érzem magam, mint aki az utolsó percben ugrik fel valamilyen járműre – még egy pillanat, és elszáguld! Ha sikerül, ha elég bátor és gyors leszek, én is ott állok majd rajta, kipirosodva, és érzem majd, ahogy a szél fújja a hajamat. Ha nem, akkor várnom kell egy újabb lehetőségig, és találgatnom, miből maradhattam ki…
Ezzel a közhelyes hasonlattal csak azt akartam szemléltetni, hogy rengeteg tervem van a nyárra, és kicsit későn kezdtem bele a megszervezésükbe. Szeretnék nyári munkát vállalni, táborozni, találkozni a barátaimmal, rajzolni, olvasni, tanulni, nyelvvizsgázni…
Tegyük hozzá, ma azért még annyira nem vészes a helyzet. Ez az első igazi semmittevős napom, és úgy tervezem, hogy miután kijöttem a számítógéptől, rendet rakok a szobámban, aztán festek, játszom a tengerimalaccal, könyvtárba megyek és hasonlók. Ez még igazán nem a túlterheltség felsőfoka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése