A projectmunkámról

Eszembe jutott, hogy mégiscsak volt valami nagyon is említésre méltó a tavalyi iskolaévben. Írtam egy projectmunkát.
Nálunk kötelező egy tetszőleges témából projectet készíteni - ez jelenthet írott dolgozatot, filmet, előadást, bemutatót, vagy bármi mást, amihez az embernek csak kedve van. Én egy barátnőmmel készítettem el az enyémet: először egy szöveget írtunk, és aztán előadtuk a lényeget egy Power Point-diabemutató segítségével. A téma pedig a germán és a kelta mitológia volt, valamint annak hatása J. R. R. Tolkien és C. S. Lewis műveire.
Annyira lelkesítő és felemelő érzés volt! Volt egy bizonyos fázis, már a vége felé, mielőtt beadtuk volna, amikor esténként nekiültem, és írtam, fogalmaztam... Átnéztem, javítottam, megjegyzéseket szerkesztettem, verseket idéztem, lábjegyzetben elmeséltem egy-egy fontos tudnivalót a szilmarilok történetéből... A lehető legjobb dolog volt, amin csak dolgozhattam, mindig ilyesmire vágytam! A szavaimnak súlya és értéke volt, végre rátaláltam az alkalomra, hogy alkossak valami értékeset! Minden csak elhatározás és tetterő kérdése volt. Úgy éreztem, ilyesmit lenne jó egy életen át csinálni.
Persze nem volt végig ilyen, de amíg igen, az bőségesen megérte az összes munkát, időt és kételyt.
Aztán jött az előadás. Mi a színházterembe kerültünk, ahová a legtöbb ember befért: százan néztek meg minket. Előtte nagyon izgultunk a barátnőmmel. Mi mondtuk, hogy elő akarjuk adni, és most szembenéztünk a saját elhatározásunkkal. Nagyon fura volt: még csak azt sem mondhattuk, hogy muszáj. Mi akartuk ezt az utolsó, félelmetes próbát!
Az az igazság, hogy utána egy kicsit csalódott voltam. Nem, nem rontottuk el, vagy ilyesmi, szerintem elég jól csináltuk, de én valamiféle katarzist vártam, végtelen megkönnyebbülést, hogy íme, megoldottuk a feladatot, előadtuk a Magnum Opust, furcsa intimitással mutattam meg száz embernek a kedvenc íróim iránti rajongásomat - és nem. Semmi. Csak az eddigi izgalom hiánya... És ez egy kicsit lelombozó volt. De hát végtére is vettük az akadályt. Előadtuk.
Utána egy ideig nem találtam a helyem. Olyasmit tettem, amire mindig is vágytam; arról írtam, ami az egyik legérdekesebb téma a világon, és amikor befejeztem, rájöttem, hogy milyen jó is lenne még ilyen dolgokat csinálni. Az élet olyan módon ment tovább, mint azelőtt, de én már tudtam, hogy van valami, ami hiányzik belőle.
Ha sikerülne elég elhatározást és tetterőt találni magamban, talán pótolhatnám.

(A fenti kép Stephen Reid munkája, egy illusztráció T. W. Rolleston "The High Deeds of Finn and Other Bardic Romances of Ancient Ireland" című könyvéhez. Azt hiszem, valamikor akkor találtam rá, amikor a project diavetítéséhez kerestem képeket. Nagyon megtetszett, bár akkor nem használtam fel. Remélem, nem sértek meg semmiféle szerzői jogot azzal, hogy itt publikálom. Ha mégis, bármikor hajlandó vagyok eltávolítani. Származás: http://www.gutenberg.org/files/14749/14749-h/images/il-front.jpg.)

Stratégiák

Átolvastam a régi bejegyzéseimet hetedikből meg nyolcadikból, amikor lelkesen belevetettem magam a blogozásba. Azon gondolkozom, hogy egyszer ki kéne nyomtatnom az összeset, amit csak írtam ide, és beilleszteni az akkori naplóimba, vagy egy külön mappában összegyűjteni. Kilenc éves voltam, amikor elkezdtem papíron naplót vezetni, és kicsit később nyitottam ezt a blogot, úgyhogy érdekes lenne végignézni, hogy az bejegyzéseim hogyan fedik át az ottaniakat. Azt vettem észre például, hogy amikor sokat írok blogot, akkor keveset írok naplót, és fordítva.
Az utóbbi napokban sokat gondolkodtam azon, hogy milyen lesz a következő tanév. Az idei ugyanis nagyon fárasztóra sikerült, és hozzá még igazán eredményes sem volt. Az elején elhatároztam, hogy mindenre figyelni fogok, és folyamatosan a maximumot fogom nyújtani. Valószínűleg inkább szelektálnom kellett volna, hogy mi az, ami igazán fontos, és mi az, ami nem, mert láthatóan már elhatározásom baljós árnyától annyira kifáradtam, hogy képtelen voltam bármit is megvalósítani belőle. A egész nemes elszántságból végül csak valami értelmetlen fogócska lett az idővel, amitől elment a kedvem mindenféle munkától - tehát jövőre valamilyen más taktikát kellene kipróbálnom. Jó lenne valahogy motiválni magamat, hogy tanuljak.
Jövőre jön a fakultáció. Na, ez elég motiváló gondolat! Komolyan, nagyon kíváncsi vagyok rá. Matekból és fizikából fakultálok (erről írtam már korábban)... Izgulok, hogy vajon hogy fog menni ez az egész!
Mivel úgyis egy darabja már az iskolán gondolkozom, úgy döntöttem, csinálok valami olyat, ami hasznos és élvezetes is: saját órarendet és vignettákat készítek magamnak! Az órarend nem nagy kunszt (mármint, persze, nem volt túl egyszerű egyenesen meghúzni azt a sok vonalat, de ettől eltekintve nem igényelt túl sok erőmegfeszítést), a füzetcímkék elkészítése pedig elég szórakoztató. Csak néhányat csinálok, mindig az adott tantárgyhoz illő rajzokkal. Például a jövendőbeli fizikafüzetemre már készen van egy kis kartonkártya, amin Luke Skywalker épp az Erőt használja (felrajzoltam egy vektort az Erőnek, és nagy F-fel jelöltem). A matekos cédulára valami pszichohistóriásat szeretnék rajzolni (ez az a tudományág, amely a matematika eszközeivel vizsgálja a társadalmat, hogy nagy vonalakban megjósolhassa annak jövőbeli változásait - Asimov Alapítvány-regényeiben esik szó róla). Arra gondoltam, hogy lerajzolom Hari Seldont az Ősradiánssal, de még nem sikerült megtalálnom a megfelelő kompozíciót...

Tánc a jégen

Niki Reiser: Tanz auf dem Eis (Tánc a jégen)
Ez a zene a Jenseits der Stille (A csenden túl) című filmből van. Annak is a legelején hangzik el. Annyira tetszik ez is, meg a többi zenei betét is!
Az állatka ugyan nem tartozik a filmhez, de azért aranyos.

Vállalkozások

Belekezdtem egy festménybe, amivel várhatóan sokat fogok dolgozni az elkövetkezendő hetekben. Megpróbálok egy az egyben lemásolni egy nagy, színes képet egy rakás csónakról. A kép az írországos naptáramból van, amit nagyon kedvelek, mert hatalmas, gyönyörű fotók vannak benne. De főleg tájképek, amikor egyszerűen nem bírok lefesteni, fogalmam sincs, miért. A színes csónakok sokkal egyszerűbbnek ígérkeznek. Remélem, sikerül úgy véghezvinnem a dolgot, ahogyan szeretném. Az eddigi eredmény mindenesetre egész jó: igaz, hogy vannak benne olyan elemek, amik már most nem tetszenek, de ha nem figyelek a különálló részletekre, akkor elmondhatom, hogy soha még ilyen bonyolult dolgot nem festettem. Úgyhogy legalábbis gyakorlásnak jó lesz, és elég szórakoztató feladat.
 A másik nagy vállalkozásom, amit nemrég elkezdtem: egy regény. Olvastam egy novellát, ami nagyon tetszett, és mivel úgyis azon gondolkoztam, hogy jó lenne írni valamit (a naplómon kívül, amit egyébiránt lelkiismeretesen vezetek), egy nap nekiláttam kidolgozni néhány karaktert, és már írtam is kemény két oldalt. Ahhoz képest, hogy mennyit dolgoztam vele, nem tűnik valami fényes eredménynek, de azért remélem, hogy több is lesz belőle. Korábban többször is nekiláttam már történeteket írni, de mindig elég hamar elakadtam velük. Igaz, hogy most másként fogtam hozzá a dologhoz: akkor általában volt egy ötletem, ami köré nekiláttam szöveget írni, most pedig annyira szerettem volna írni valamit, hogy nekiláttam ötleteket gyűjteni. Talán ezzel a munkamódszerrel jobban fog menni.
Még azt szeretném elújságolni, hogy ma éjjel alig tudtam aludni, és a végén zenét hallgattam  hajnalban, ami elég jó volt. Épp azon töprengtem, hogy mivel általában olyan tíz órát alszom naponta, lehet, hogy most kibírom ezzel a három órával is, és közben végighallgattam két albumot az MP3-lejátszón - amikor a harmadik albumon elaludtam. Úgyhogy teljesen pihent vagyok, és (talán a sok zenének köszönhetően) jókedvű is.
Most visszamegyek a festményemhez. Ha szépre sikerül, majd felteszem ide!

Robert Burns: Ha mennél hideg szélben

Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szivemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!

Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!

Weöres Sándor fordítása