Jól hangzik

"You see, I can be myself now finally
In fact there's nothing I can't be"








(Ezt a képet nem tudom, ki rajzolta, de nagyon-nagyon tetszik!)

Műelemzés

Vajon mindenki, amikor regényt akar írni, azon gondolkozik, hogy vajon ezt hogy értik majd azok, akik elolvassák? Vajon a nagy írók, amikor azokat a szépséges, szimmetrikus elemeznivalókat rakták bele a történeteikbe, számon tartották őket, vagy csak úgy ösztönszerűen csinálták az egészet? Csak mert én még sehol sem tartok az én történetemmel, és máris olyanokon gondolkozom, hogy milyen jól elemezni lehetne a szereplőim jellemeit meg a nemzedékeken át visszaköszönő párhuzamokat. Esküszöm, brilliáns tankönyvi feladatokat tudnék írni hozzá! (Valószínűleg jobbakat, mint a regény maga.) Kitaláltam egy feladatsort a regényembéli mágusok hasonlóságairól és különbségeiről (különös tekintettel a személyiségtesztre, amelyről lejjebb már írtam, és amelynek számos elemét használtam föl a szereplőim megalkotásához), meg egyet a nevek jelentőségéről. Szeretek irodalmi műveket elemezni. Még akkor is, ha épp én írom őket. Még akkor is, ha csak elenyésző részük van készen, és kicsi az esély arra, hogy valaha is befejezem őket.
Ez volt a századik bejegyzésem ezen a blogon! :D

A hajsza

Azért ez durva. Ma reggel megláttam a netes katalógusban, hogy van egy példány a Trónok harca angol kiadásából, elszaladtam a Központi Könyvtárba - és mire odaértem, valaki már előjegyezte! Akárki is volt az illető, szeretném biztosítani róla, hogy nem tette feleslegesen - ha csak egy fél órát késlekedett volna, most már én olvasnám... :)
Azért kivettem a többi kötetet (azokból kettő is volt). Most egy kicsit furdal a a lekiismeret, hogy valakinek épp miattam kell majd fél éven át kergetnie ezeket a könyveket (mint azt én teszem az elsővel), miközben én önmagukban nyilván nem fogom elolvasni őket. Még az is lehet, hogy idővel visszaviszem őket olvasatlanul, de talán valahogy sikerül hozzájutnom a Trónok harcához, és akkor mégsem cselekedtem teljesen feleslegesen.
Egyébként van valaki (kiléte homályba burkolózik), akinek a könyvtár katalógusa szerint 17-én lejárt a kölcsönzése. (Két napra rá - remélve, hogy az illető, akárcsak én, néha a türelmi idő végén szokta visszavinni a könyveit, ha ugyan nem egy-két napos késéssel - elszaladtam a könyvtárba, de legnagyobb csalódásomra nem találtam semmit, és kezdtem arra gyanakodni, hogy valaki szándékosan engem akar idegesíteni, tekintve, hogy vagy fél éve színét sem láttam egy könyvtári Trónok harcának sem, ellenben a villamosokon és buszokon számos kedves utastársam épp ezt a könyvet olvassa.) És bár elenyészően kicsi az esélye, hogy az a valaki épp ide fog tévedni, ha mégis így tenne, ezúton figyelmeztetem, hogy vigye vissza gyorsan a könyveit, mert elég meglepő adósságok tudnak így felhalmozódni, pedig igazából nem is nagy a büntetés, ha egy napra és egy könyvre számítja az ember.
Jó lenne, ha aztán az a Trónok harca-példány egyenesen hozzám vándorolna - de azért hagyjuk meg az egyenlő esélyeket a hajsza többi résztvevőjének is! :)

Rokon lelkek

Vannak emberek, akik olyanok, mint én.
Ez annyira, annyira lekesítő!

Komolyan. Lehet, hogy másokat letör - engem a végtelenségig feldob. Szeretek tartozni emberek közé. Elképzelhetetlenül hatalmas érzés, hogy mások is álmodoznak, hogy mások is azt olvassák, amit én - hogy mások is hasonlónak születtek és hasonlóvá alakultak, és hogy vannak távlatok, amelyek befogadhatnak... Világok, amelyeket az olyanoknak teremtettek, mint én...
(És rettegek, hogy esetleg valamiképp nem nyerek belépést ezekbe a világokba, hogy elsétálok egy kapu mellett, amit mások - hozzám olyannyira hasonlóak - észrevettek, és ami elvezette őket oda, ahová én mindig is szerettem volna eljutni.Ez sajnos szimpla irigység, ami belekeveredik a nagy boldogságkeresésbe.)
Félre ne értsetek: szeretek különleges lenni. Különleges: olyan, aki csak én vagyok. Szeretem tudni, hogy valaki megismer engem egyetlen szavamról. Vagy hogy pontos legyek - hogy olyannak ismer, amilyen mindig is lenni szerettem volna... De nálam ez valahogy nem zárja ki azt, hogy vannak olyanok, akik hasonlítanak hozzám. Akik rokon lelkek. (Vajon abban, hogy annyira szeretnék ilyen emberekre találni, mekkora része van annak, hogy amikor kisebb voltam, az Anne otthonra talál az egyik kedvenc könyvem volt?)

Ezt hogy oldották meg?

"Sir Kaytől balra maga a király ült, jobbján a királynővel, ősi szokás szerint."
Egy szép szerda reggel termése ez, amikor (lyukasórán) megkíséreltem összeállítani a Kerekasztal legfontosabb lovagjainak ülésrendjét... :)

Két filmzene

Ma nézegettem a videókat, amiket korábban a kedvenceim közé tettem, és megtaláltam ezt a zenét (Erik Satie: Gnossienne No. 1). A Színes fátyol című filmből ismerem. Olyan szép!

És itt egy másik, amit viszont most hallgattam először a YouTube-on, bár az Amélie csodálatos életét nagyon kedvelem...

Kérdések

"Én vagyok a lány. Te a fiú. Vagy te kezdeményezel, vagy ma sem beszélünk."
Van azért ebben valami. Vagy csak az introvertált óvatosságom mondatja ezt velem?

És itt van még ez az illatos, ködös, ijesztő dolog körülöttem: mindaz, amit nem tudok másokról.

Egy személyiségteszt eredménye

(rövidített változat - kiemelés tőlem)

Introvertált (egyedül, visszavonulva pihen)
iNtuitív (megérzésekkel, ötletekkel gyűjt információt)
Feeling (érzések és értékek alapján dönt)
Perceiving (észlelő, spontán az életstílusa)

Az INFP elsődlegesen befelé fókuszálva éli az életét, ahol aszerint áll hozzá dolgokhoz, hogy mit érez velük kapcsolatban, vagy hogy hogyan illenek bele a személyes értékrendjébe. Másodlagosan kifelé fordul a külvilág felé, ahonnan az információt megérzések, ráérzések formájában fogadja be.
Az INFP-k, a többi Intuitív Érző (NF) típusnál is jobban, arra törekszenek, hogy a világot egy jobb hellyé tegyék az emberek számára. Legfőbb céljuk, hogy rájöjjenek létezésük értelmére. Mi a céljuk? Hogyan szolgálhatnák leginkább az emberiséget? Idealisták és maximalisták, akik keményen hajtják magukat előre küldetésükben, hogy elérjék azokat a célokat, melyeket kitűztek maguk elé. [Na, a kemény előrehajtásba azért ideje lenne már belekezdenem.]

Az INFP-k nagyon intuitívak más embereket illetően. Nagymértékben támaszkodnak a megérzéseikre, hogy azok vezessék őket, és ezen felfedezéseiket felhasználva folyamatosan értékek után kutatnak az életben. Szakadatlanul kutatják az igazságot és a dolgok valódi jelentését. Minden átélt élmény és minden megszerzett tudásmorzsa keresztülmegy az INFP belső értékrendjén, és ennek megfelelően kiértékelődik, hogy kiderüljön rejlik-e benne lehetőség, mely segíthet az INFP-nek meghatározni vagy pontosítani saját élete ösvényét.

Az INFP-k nem szeretik a konfliktust, és bármit megtesznek, hogy elkerüljék. Konfliktushelyzetben arra összpontosítanak, hogy a konfliktus hatására hogyan éreznek, és tényleg nem törődnek vele, hogy igazuk van-e vagy sem. Nem akarják magukat rosszul érezni. Ezen tulajdonságuk miatt olykor ésszerűtlennek és logikátlannak tűnnek konfliktushelyzetben. Másrészről az INFP-k nagyon jó közvetítők tudnak lenni, és jellemzően jók a mások közötti konfliktusok elsimításában, mert ösztönösen megértik mások nézőpontját és érzéseit, és őszintén segíteni akarnak.

Az INFP-k alkalmazkodóak és lazák, amíg egy számukra fontos nézetüket meg nem sértik. Ha az értékrendjüket fenyegetve érzik, az INFP-k agresszív védelmezőkké válhatnak, és ilyenkor szenvedélyesen küzdenek az ügyükért. Amikor egy INFP magáénak érez egy olyan feladatot vagy munkát, ami érdekli, az általában „üggyé” válik számára. Habár nem a részletek emberei, minden lehetséges részletre elszántan és lelkesen figyelnek, amikor az „ügyüket” viszik előre.

Amikor az élet mindennapos jelentéktelen részleteiről van szó, az INFP-k jellemzően egyáltalán nincsenek képben. Képesek hosszú ideig tevékenykedni anélkül, hogy észrevennék, hogy van egy folt a szőnyegen, de közben törődően és módszeresen letisztogatnak minden kis porfoltot a projektfüzetükről.

Az INFP-k nem szeretnek konkrét tényekkel és logikával foglalkozni. A saját érzéseikre és az emberi tényezőre összpontosított figyelmük megnehezíti számukra a személytelen döntések kezelését. Nem értik a személytelen döntéseket és nem hisznek az érvényességükben sem, emiatt elég rosszul is alkalmazzák őket.

Az INFP-knek problémát jelenthet csapatban dolgozni egy projekten, mert az elvárásaik gyakran magasabbak, mint a csapat többi tagjáé. Az INFP-nek figyelmet kell fordítania arra, hogy egyensúlyt teremtsen a magas elvárásai és a mindennapos élet szükségességei között. Ennek a konfliktusnak a megoldása nélkül soha nem lesznek elégedettek önmagukkal, és összezavarodnak és lebénulnak, ha arról kell dönteniük, hogy mihez kezdjenek az életükkel.

Az INFP-knek általában van tehetségük az íráshoz.

Anne Shirley és Luke Skywalker is INFP! :D
http://mbti.tarhely.biz/node/1 - Én a 94 kérdéses tesztet csináltam meg. :P
Remélem, tényleg ilyen vagyok!
Ó, és eszembe jutott még valami. Ezen a honlapon felsorolnak egy rakás részletesen elemzett személyiségtípust - én meg úgyis különböző személyiségű hősöket keresek a regényemhez! Lehet, hogy gyűjthetnék innen ötleteket?

Váltó első

Egy hete, zenekaron nekem szegezték a kérdést, hogy én akkor első vagy második oboaszólam akarok-e lenni.
Hárman vagyunk összesen oboisták a zenekarban. Két társnőm csaknem azonnal tudta, melyikük melyik szólamban szeretne játszani: egyikük az elsőben (általában az első szólamé a főbb és érdekesebb dallam, amit jobban hallani), másikuk pedig a másodikban (ez többnyire kísérőszólam, ami fontos, de mindig vigyázni kell, hogy ne legyen túl hangos - nem a darab lényegét, hanem a háttérét adja). Én végül a második szólamot választottam, de aztán rájöttem, mit is szeretnék igazából - ez az oboatanárnőm érdeme, aki, miután tudomást szerzett a helyzetről, beszélt nekem a váltó elsőről.
A váltó első olyasvalaki, aki egyszer az első, egyszer a második szólamot játssza. Mindig a darabtól és a játékosok számától függ, melyiket. És én pont ilyen szeretnék lenni! Nem vezető, nem a legelső - de azt sem akarom, hogy el kelljen bújnom, és még csak ne is sejtsék, hogy egyáltalán játszottam a darabban. Szeretnék figyelmet kapni és dolgozni, de mindig szeretném én meghatározni és alakítani, hogy mennyit. Szeretnék szép dolgokat eljátszani, de nem szeretném, hogy mindenki hallja, ahogy (egy másik darabban) elrontom a nehéz szólót. Szeretnék olyasvalaki lenni, aki, ha kedve tartja, feladatot vállal és elvégzi, de akit nem kényszerítenek bele feladatokba. Aki rugalmas és életvidám, akit nem lehet csak úgy behajítani valamilyen skatulyába. És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék másokkal együtt dolgozni! Nem, azt nagyon is szeretnék, de jó lenne emellett a saját képességeimet magamtól megtalálni és használni, hogy a csoportos munkában a saját karakteremnek megfelelően és szívből tudjak dolgozni.
Hát ez lennék én. A váltó első.
Tavaly tavasszal volt egy iskolai feladatom, amelynek kapcsán töprengtem rajta, milyen módon szeretnék viszonyulni más emberekhez és a velük való közös munkához. Meg kellett tervezni egy tévés műsort angolul, és az én forgatókönyvemet használtuk fel. Ekkor jöttem rá, hogy jól érzem magam ötletemberként, aki megírja a történetet és szerepet ad benne másoknak, de ő maga nem lép színre; akinek nem kell küzdenie az elismerésért, mert a különleges, egyéni feladatot és annak megoldási módját, amit magának választott, senki nem vitatja el tőle. Félig-meddig kívülálló, de ha kedve tartja, benne lehet az események forgatagában, sőt, ha akarja, ő maga mozgathatja az eseményeket...
Lényeg a lényeg: úgy tűnik, senkit sem zavar a zenekarban, hogy én most váltó első szeretnék lenni, úgyhogy íme, ezentúl minden rajtam múlik!

Zene és rajzok

Ez az időszak az lesz, amikor mindenfélét megismerek és átlátok. Sok emberrel szeretnék találkozni és sok téren fejlődni. Sokfélét tenni, csupa olyasmit, amihez kedvem van.

Ma voltam először a BME rajzos alkalmassági vizsgájára felkészítő kurzuson, jó volt. :)
Egyébként az utóbbi időben (mióta elkezdődött a tanév, főleg) meglehetősen keveset rajzoltam. Tavaly tavasszal készítettem ezt egy iskolai feladatnak köszönhetően - akkor még volt rajzóra -, Tuort ábrázolja, mielőtt elindulna a tengerhez...

Mostanában több rajzos munkám van függőben. Az első egy festmény, amellyel reményeim szerint megtanulom majd kezelni az akvarellt, de amiben, bár ígéretesen kezdődött, lett néhány súlyos hiba, és azóta nem nagyon merem folytatni. Mindazonáltal ha lesz belőle valami, kirakom ide azt is.
A másik dolog, ami megvalósításra vár, egy kártyapakli. A szünidő utolsó napjaiban sokat kártyáztunk a testvéremmel, és akkoriban kezdtem bele a Trónok harcába is, úgyhogy eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne rajzolni egy pakli franciakártyát a könyv hőseivel és motívumaival díszítve. A négy szín a négy legtöbbet szereplő háznak felelne meg: a Starkok lennének a treff, a Targaryenek a pikk, a Lannisterek a káró, a Baratheonok meg a kőr. A házak legfontosabb tagjai lennének a királyok, dámák és bubik, az ászokra pedig az adott házak címereit rajzolnám. És akkor tényleg "Game of Thrones" lenne, hihi... :D A kész lapokat pedig majd belamináltatnám.
Egyelőre kettőt csináltam csak meg a lapok közül: Havas Jont (treff bubi) és Catelyn Tullyt (treff dáma - tudom, hogy ő csak beházasodott a Starkok közé, de akkor is ő a legmegfelelőbb erre a lapra). Íme! (Aki ismeri a történetet, az keresse meg az attribútumokat!:P)

Úgy tűnik, van egy csomó elhatározásom és megkezdett munkám: ott vannak a verseim, két sor hiányzik mindegyikből, vagy a nagyszabású rajzos dolgok, amiket csak nem fejezek be... és hát a regény. Azt hiszem, a következő heteket annak szentelem, hogy a tanulás mellett lassacskán és élvezettel megcsináljak mindent, amit elvállaltam, és új dolgokat próbáljak ki. Örömmel nézek elébe!

Egy idézet, amit szeretek

"A közönség kántálása olyan volt, mint a cölöpdöngetés.
-Ezt én... nyertem - mesélte Miky, a maga kis távoli világából. - Egy dallal. Sioni Bod Da, az volt a címe. Egész téllen azon dolgoztam. Arróll szóllt... az otthonróll, ugye. És az elutazásróll. Meg fákróll, és ilyenek. A zsűrinek nagyon... tetszett. Azt mondták, hogy akár már ötven éven belül képes lehetek igazán megérteni a zenét..."
Terry Pratchett: Gördülő kövek

Komolyan.
Talán csak akkor lehet igazán érteni, ha az ember olvasta a könyvet. De azért kirakom ide.

Mivel is foglalkozom mostanában?

Úgy döntöttem, írok azokról a dolgokról egy bejegyzést, amikkel az utóbbi időben ismerkedtem meg, és tetszenek...

Könyv: George R. R. Martin - Trónok harca
Nyár végén kezdtem olvasni, és nagyon tetszett. Tizenhat év alatt ugyan nem ajánlom (van benne minden), de ha idősebb valaki, akkor olyan érdekes és gördülékeny és lebilincselő... És tele van felejthetetlen, élő szereplőkkel. Mindig nagy hatást tesznek rám a jól kidolgozott karakterek meg a köztük lévő összefüggések, ezek valamilyen húzóerőként működnek. (Tényleg! Most, ahogy belegondolok, mindig a karaktereket értékelem a legnagyobbra egy jó könyvben. Gondolin bukása azért az egyik kedvenc tolkieni történetem, mert ott van benne Voronwe, akit annyira tisztelek és kedvelek a helytállásáért, meg Tuor, akit szintén.)
Csak az a baj, hogy soha nem fogom végigolvasni. Amit elkezdtem, az nem a saját példányom volt, és nem olvashatom folyton más könyvét, a könyvtárban viszont soha nincs egy példány se.
Már odáig süllyedtem, hogy előre kivettem a sorozat negyedik kötetét, hogy mire valahogy elolvasom az első hármat, legalább az kéznél legyen.

Sorozat: Merlin kalandjai
Az első évadot egy barátnőmtől kaptam kölcsön. Az öcsémmel kezdtük el nézni egy hétvégén - és két nap alatt egy rész híján az egészet megnéztük, ami hat epizódot jelent egy napra! A második évadnál már egy kicsit moderáltuk magunkat, és mostanra fejeztük be a harmadikat, ami szerintem mind közül a legeslegjobb! Angliában már adják a negyedik évadot, úgyhogy nem kell soká nélkülöznünk Merlint, az ifjú varázslót és a díszes cameloti népeket. Addig is újra megnézzük az eddigi kedvenc részeinket...
A kedvenc szereplőim Arthur (naná), Gwaine (aki Sir Gawain gyanánt érkezett a harmadik évadban) és Merlin maga.
Még azt is hozzá kell tennem, hogy az utóbbi időben az Arthur király és a Kerekasztal lovagjai iránt feltűnt lelkesedésemet ez a sorozat inspirálta - így tehát ha valami is lesz a regényemből, azért mindenképp hálával tartozom az alkotóknak. :)