Ez annyira, annyira lekesítő!
(És rettegek, hogy esetleg valamiképp nem nyerek belépést ezekbe a világokba, hogy elsétálok egy kapu mellett, amit mások - hozzám olyannyira hasonlóak - észrevettek, és ami elvezette őket oda, ahová én mindig is szerettem volna eljutni.Ez sajnos szimpla irigység, ami belekeveredik a nagy boldogságkeresésbe.)
Félre ne értsetek: szeretek különleges lenni. Különleges: olyan, aki csak én vagyok. Szeretem tudni, hogy valaki megismer engem egyetlen szavamról. Vagy hogy pontos legyek - hogy olyannak ismer, amilyen mindig is lenni szerettem volna... De nálam ez valahogy nem zárja ki azt, hogy vannak olyanok, akik hasonlítanak hozzám. Akik rokon lelkek. (Vajon abban, hogy annyira szeretnék ilyen emberekre találni, mekkora része van annak, hogy amikor kisebb voltam, az Anne otthonra talál az egyik kedvenc könyvem volt?)
2 megjegyzés:
jó ilyeneket olvasni, csak nem tudom, bennem mindig az ketyeg, hogy ne engem fogadjon be mások világa, hanem én teremtsek egy olyan világot, ami másokat befogad. ez mondjuk már a különbözős részhez sorolható.
a rokonlelkek jók, nekem is van egy, azazhogy kettő. lényeg az, hogy jó ilyet olvasni.
Petra vó'tam.
Örülök, hogy jó olvasni. :) Én is szeretnék világot teremteni, de nem teljes egészében újat, inkább valahogy szeretném kiemelni azt, ami jó, és átmenteni másoknak.
Megjegyzés küldése