Megváltoztattam a blog kinézetét... De attól még elmentettem azt az előzőt, ami szerintem nagyon jól sikerült, és lehet, hogy jövő ősszel visszajön. :)
Igazából azért írok új bejegyzést, mert kezd elegem lenni Gwaine villódzásából a főoldalon. (Ami nem azt jelenti, hogy ezentúl nem ünneplem meg minden héten, amikor feltűnik a következő Merlin-epizódban. Tipikus fangirl lehetek.)
A következő hetekben sok dolgom lesz. Zenéből vizsgázom, előtte meg lesz koncert is. Zenekarral további kettő. Aztán lesz egy félévzárója a tánciskolának, meg két dolgozat a jövő héten (matekból és fizikából, a jelenlegi legfontosabb tárgyaimból). Aztán lesz egy kémiadolgozat is (bevallom őszintén, mind közül ez érdekel a legkevésbé). Időközben pedig jó lenne kitalálni, kinek mit adok karácsonyra...
Az a jó, hogy ez igazából csupa olyasmi, amivel szívesen foglalkozom (talán csak a kémiát leszámítva, de annyi baj legyen). Úgyhogy igaz ugyan, hogy rengeteg időre és lélekjelenlétre lesz szükségem az elkövetkezendő időben, viszont olybá tűnik, hogy nagyon szívvidító és inspiráló időszaknak nézek elébe!
A történetem tervei egyébként egész jól haladnak. A legtöbb gondom egyelőre a főszereplővel van - iszonyatosan nehéz kitalálni, hogy milyen legyen. Egyelőre úgy tűnik, hasonlítani fog hozzám - így valószínűleg igazibbnak fog tűnni, tekintve, hogy a magam észjárását értem a leginkább -, de egy kicsit félek tőle, hogy nem leszek képes még így sem igazán hitelesen megformálni. Az nagyon gáz lenne, ha ezek után túl tökéletesre sikerülne...:) A női főszereplőkkel mindig nehéz, mert vagy túl talpraesettek, vagy nebáncsvirágok - és mindkét típusból annyi van már, hogy az embereknek a könyökükön jön ki az egész. Jaj, annyira remélem, hogy sikerül megúsznom Mary-Sue-k nélkül!
A másik gondom az, hogy a történet (amelynek nagy része eleinte még előttem is homályba burkolózott), most, hogy kezd kitisztulni, egyre laposabbnak tűnik. Nem tetszik ez nekem... Tele kéne tűzdelni mindenféle epizódokkal, és ki kéne találni végre egy normális célt a sok küzdelemnek. A Mary-Sue-k mellett attól tartok leginkább, hogy az összes munkám eredménye egy huszadrangú valami lesz, amit még csak ponyvának sem lehet majd mondani... De amikor ez eszembe jut, megpróbálom szem előtt tartani, hogy eddig egy novellán kívül még semmilyen konkrét prózai művel sem tudok előállni, és hogy ez nagyrészt a saját magas elvárásaimnak köszönhető. Ha nem tetszik, amit írtam, majd elvermelem valahová, és soha többet rá sem nézek, de legyen már valami, könyörgöm! Még a legponyvább ponyva is jobb a semminél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése