Két emlékezetes könyv

Az öcsém A Dűnét olvassa. Büszke vagyok rá. :) Ma a buszon megkérdeztem, kik a kedvenc szereplői, azt mondta, egyelőre Paul és Gurney Halleck. (Nekem az idősebbik Leto Atreides és Duncan Idaho.) Arról, hogy folyton látom a kezében a könyvet, eszembe jutott, hogy én is szeretném újraolvasni. Lehet, hogy utána ismét meg kellene próbálkoznom a teljes sorozattal. Annak idején, amikor elolvastam A Dűnét, és nagyon tetszett, átrágtam magam A Dűne messiásán és A Dűne gyermekein is. A Dűne messiásában, úgy éreztem, mindent legalább ötvenszer magyaráztak el, és még így sem állt össze teljesen a kép, hogy akkor most miben is áll egész konkrétan a csapda, A Dűne gyermekeit pedig egész egyszerűen untam. De persze az is lehet, hogy még túl fiatal voltam hozzájuk, vagy túl nagy koncentrációban akartam elolvasni mindet, egyiket a másik után, és a végén már sok volt.
Egyébként nagyon sok könyvet akarok elolvasni és filmet akarok megnézni. Írtam egy listát róluk a téli szünetre (most már csak néhány nap van hátra addig). Az első, amit elolvasok végre, azt hiszem, a Trónok harca lesz - körülbelül hetven százaléknál tartok ebookban, mert papíron még mindig nem akadt a kezembe.

Vááááá ezt a képet a Tumblr-ön találtam és vááááá Trónok harca! :D
 

The object of the game is to checkmate the opponent’s King by placing it under threat of capture which cannot be avoided.

the pawn; least powerful piece on the board— but with one wild move and if you get it to the end it can become the most powerful 

the bishop; amazing range but can only move on it’s color— a piece that will surprise you

the knight; the irrational piece— hardest to predict 

the rook; who guards the king— a long range piece

the king; the ultimate goal— but can’t do the work itself 

the queen; the most powerful piece on the board— the only piece that doesn’t emulate it in some way is the knight

Kép és feliratok innen (bár a képet már rengeteg helyen láttam)