"A közönség kántálása olyan volt, mint a cölöpdöngetés.
-Ezt én... nyertem - mesélte Miky, a maga kis távoli világából. - Egy dallal. Sioni Bod Da, az volt a címe. Egész téllen azon dolgoztam. Arróll szóllt... az otthonróll, ugye. És az elutazásróll. Meg fákróll, és ilyenek. A zsűrinek nagyon... tetszett. Azt mondták, hogy akár már ötven éven belül képes lehetek igazán megérteni a zenét..."
Terry Pratchett: Gördülő kövek
Komolyan.
Talán csak akkor lehet igazán érteni, ha az ember olvasta a könyvet. De azért kirakom ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése